A legutóbb megjelent mesék
1443. nap: A lehető legkevesebben (Léna)
A fájások között mindent érzékelek, ami körülöttem zajlik, ráadásul egyszerre az összes érzékszervemmel, erre is rácsodálkozom. „Ne menj már sehova, mert jön a baba.” „Mit csináljak, hogy segítsek?” „Semmit, nem tudom, de már jön is a következő. Látszik már valami?”
Tovább
1442. nap: Túl nagy a nyüzsgés (Samu születése)
Reggelre sűrűsödnek és fájdalmasabbak is az összehúzódások, jólesik a labdán ülni csukott szemmel, közben szorongatni a férjem kezét. Jólesne, de mindig jön valaki, kérdeznek, hoznak-visznek valamit, köszönnek, vagy éppen átküldenek a szülőszobáról a vizsgálóba, mert elő kell készíteni valakit császárra, én meg úgyis csak a labdán ülök, ugye, minek nekem egy egész szülőszoba.
Tovább
1441. nap: Végtelen őserők (negyedik lányunk, Blanka születése)
Aztán megindul a baba. Amikor nekifeszül a gátamnak és várom, hogy az eddigieknél még nagyobb fájdalmat képes legyek átélni, akkor valami elönti testemet, és megszűnök érezni fájdalmat. A baba pedig megérkezik.
Tovább
1440. nap: Megérkezett a szépség (harmadik lányunk, Zsóka születése)
Párom az ágyban mellettem, de mégis lélekben valahogy távolabbról figyeli az eseményeket. Hagyta, hogy mindenhogyan a magam utam járjam. Úgy érezte, olyan erő sugárzik ki belőlem, hogy nem találja helyét a szülés egységében. Néha pedig jó lett volna kicsit jobban együtt lenni, jobban rátámaszkodni, de messze voltam a belső utamban, hogy kifejezzem pillanatról pillanatra változó, néha magamnak sem egyértelmű igényeimet.
Tovább
1439. nap: Kompetens, teljes értékű anya (Veronika születése)
Az előző két szülésélménynek köszönhetően végig attól féltem, hogy mi lesz, ha a szülésznő és az orvos – főleg az orvos – nem állja a szavát, és mégis be akar avatkozni. Mi lesz, ha le akar fektetni, ha gépet akar kötni rám, ha irányítani akar, ha kiabálni kezd? Persze nem kezdett; de mennyivel jobb lett volna, ha nincsenek rossz tapasztalataim, és félelem nélkül, teljesen meg tudok bízni a segítőimben. Talán majd legközelebb.
Tovább
1438. nap: Jön a gyerek! (András – a harmadik)
Én csak fájtam. Megint támasztottam a szülőágyat, a doktor úr meg adminisztrált. Mikor Férj beért, felrakott az ágyra, beállítottuk nekem kényelmesre, majd a doktor úrral elkezdték a szokásos poénözönt. Ennek csak egy sikítás vetett véget: „Jön a gyerek!” Ez én voltam.
Tovább
1437. nap: Én ugyan nem szülök (István – a másodszülött)
Keresztbe fontam a karjaimat, hogy azt mondja: akkor én nem is fogok szülni (tudom, makacs kos). Tizenegykor a szobatársam felkapcsolta a villanyt, és jóformán kitolt a szobába, miközben ezt mondta: „Már hármat szültem, de szülést nem fogok levezetni, márpedig te most szülsz.” „Én ugyan nem szülök.”
Tovább
1436. nap: Akkor így jártam, doktor úr (Dávid – az elsőszülött)
Doki megjelenik a kezében egy kávésbögrével és megkérdezi: „Hogy érzi magát?” „Fáj.” „Igen, többen mondták már.” „Tud adni fájdalomcsillapítót?” „Az egyik hatóideje egy óra, a másik ártalmas a babára. Önnek egy órán belül kint lesz a babája.” „Akkor így jártam, doktor úr.”
Tovább