igaz történetek szülésről, születésről

1440. nap: Megérkezett a szépség (harmadik lányunk, Zsóka születése)

Megjelent: 2014. szept. 14.

Kettő után három. Ahogy kell, sorban. De vajon hárommal hogy kell? Egy csomó kérdés, boldog percek, várakozás, öröm és ismeretlenségtől való aggódás, vajon hogyan oldom meg?

Aztán végleg elérkezik az idő, nincs több kérdés, itt már csak tenni kell, miután a baba megérkezik.

Éjfél után megérkeznek az első összehúzódások. Ezek már nem a jósló fájások. Telefon Áginak, hogy várnánk őket. Még van idő, nem olyan hevesek, intenzívek, sűrűek. Pihenek az ágyban. Telnek az órák. Közben egy másik születés-szülés is megkezdődött. Ági elindult a Jászság felé, ahol már többször megfordult, és mire nálunk valóban szükségessé válik az ő jelenléte, addigra ideér. Az idő múlik. A folyamat halad előre. Hajnalodik.

A kicsiket elviszi Apa a Mamáékhoz. Nem ígértek segítséget, de éppen aznap délelőtt bevállalják a kicsiket, délután már dolgozni mennek. Egyig van időm. Ágiék szerint a gyerekek a pocakban mindig tudják, hogy mikor kell érkezniük. És valóban. Egy hétköznapi nap van, a nagyszülők elutasítása ellenére mégis fogadják a gyerekeket.

Az idő múlik, Ági nem tud időben érkezni, ezért a másik Ági-csapatot mozgósítja, akik a délelőtt folyamán megérkeznek. Karácsony előtt vagyunk. A sütést már csak ágyból segédkeztem. Hatalmas pocakkal a mozgás és az egyéb tevékenykedés sem ment már könnyedén.

A vajúdás halad előre, már sehogyan sem érzem jól magam. Feszít, húzódik, fáj. Ágiék érkeznek. Már számítok a fájások leállására, de nem nagyon akarok kizökkenni sem. Inkább hűvösre sikerült a köszöntésük, pedig nagyon megnyugtató a jelenlétük, de a folyamatban inkább benne maradnék. Halk készülődés, neszek, illatok. Minden halad a maga útján.

LányokKeresem a helyem. A víz nem vonz, marad az ágy, de nehezen találom a helyem. Egyre intenzívebb minden. Belemerülök a fájásokba, aztán elpattan a magzatburok, és ömlik ki a magzatvíz. A baba mindjárt érkezik. Megindul, hamarosan elérkezik a nagy pillanat.

Próbálok mozdulni, keresni a legmegfelelőbb helyzetet, de minden olyan nehézkes. Törékenynek tűnő kezek tartanak, segítenek. A baba jön, aztán visszabújik. Újabb nyomás, és újra eltűnik. Várat magára. Talán a köldökzsinór nem engedi. Nem szeretnék mozdulni, de a baba érdekében meg kell tennem. Feltérdelek.

Párom az ágyban mellettem, de mégis lélekben valahogy távolabbról figyeli az eseményeket. Hagyta, hogy mindenhogyan a magam utam járjam. Úgy érezte, olyan erő sugárzik ki belőlem, hogy nem találja helyét a szülés egységében. Néha pedig jó lett volna kicsit jobban együtt lenni, jobban rátámaszkodni, de messze voltam a belső utamban, hogy kifejezzem pillanatról pillanatra változó, néha magamnak sem egyértelmű igényeimet.

Mikor feltérdepelek, szükségem van külső segítségre, hogy tudjam tartani magam. A párom vesz vállaira. A babának szabaddá vált az út. Pár összehúzódás, és a kis testecske megérkezik. A belőlem kiszakadt testecske helye felszabadul, a tüdőm szabaddá válik. Hirtelen levegőt sem kapok, csak kapkodom a levegőt.

A köldökzsinór még lüktet, megvárjuk, míg elválaszthatóak leszünk ténylegesen. A párom karjába omlok. Tart, mert a köldökzsinór rövid, mozdulni nem tudok, a baba alattam, és levegőt is alig kapok. Megérkezett a szépség, de még pár percet kell várnom, hogy magamhoz vegyem, és teljes valójában láthassam.

MagzatvízA köldökzsinór szétválaszthatóvá vált, és magamhoz vehettem a szépséget. Hamarosan megnyugodott, evett, és nagy pislantásokkal fürkésztük egymást. Megcsókoltam a fejecskéjét, és elámultam, micsoda finom illata van a babának. Geréb Ági szerint ez az én belső illatom.

Megkezdődik a családi fészeképítés. Ágiék a karácsonyi elősüteménnyel koronázzák meg a napot, aztán csendben, ahogy jöttek, elmennek. Az idő dél fele jár, a testvérekért is lassan menni kell, hogy mindenki a maga ritmusában folytathassa a napját. Mi most már három lányunkkal.

H. K.

Virág > > >
Panna > > > 
Blanka > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.