igaz történetek szülésről, születésről

1441. nap: Végtelen őserők (negyedik lányunk, Blanka születése)

Megjelent: 2014. szept. 15.

Talán az utolsó szülésemhez érkezett el az idő. Mindig jobb és jobb szülések voltak, az utolsótól vártam a teljességet.

A kórházba történő vizsgálatokra nem szívesen mentem, a légkörben nem tudtam feloldódni, inkább aggodalmak töltöttek el, mint megnyugvás. Az utolsó hetekben szükséges vizsgálatok is talán ugyanazokkal a gépekkel történnek, mint amiket több mint tíz éve raktak rám. Ágival megbeszéltük, hogy a következő vizsgálatra inkább hozzá mennék, az ő kis masinája megfelel annak a célnak, amiből biztosabb következtetést lehet levonni. És megnyugtatna a jelenléte, kisugárzása. A baba beilleszkedéséről nem kaptam sajnos pontos információt, de Ágitól könnyebb volt ezt elfogadni a belőle áradó nyugalom és szeretet miatt. Még van egy kis idő az érkezésre, majd jelentkezünk.

Aztán másnap reggel mégis megindult valami. Valami kis szivárgás. Mozdulni sem merek, szabad-e, ez most jó, vagy rossz, ami történik velem, hiszen még várhatna az előző napi megbeszélés szerint. De a baba más frekvencián vette a megbeszélteket. Kicsit aggódom, mert a baba beilleszkedése még előző nap nem történt meg. Bekészítjük az ágyat, bármi eshetőségre. Színes a váladék, kisebb fájások vannak. Aggódó telefon Ágihoz, aki a jelek alapján még két-három napos várakozást mond. Inkább pihengetek, mintsem bármit csináljak.

A nagy testvérek izgalommal vágtak neki a hét utolsó napján az iskolának. Vajon mire hazaérnek, kezükbe vehetik a kistestvért? Csak a kis óvodás maradt itthon, szabadnapot kapott, így ő lett az én kis segédem, ő vigyázott ránk a nap folyamán. Előszedte a kis autókat, garázsokat, játszószőnyeget, és egész nap teljes beleéléssel, türelmesen játszott. Egy-egy alkalommal megszakította tevékenységét, hozott inni, majd újra belemélyült a játék világába. Hasonlóan, mint a legnagyobb testvére, amikor tíz évvel ezelőtt született Panna, második lányunk.

Estig pihenek, este megérkeznek a többiek az uszodából. Gyorsan ágyba kerül mindenki, hátha szükség lesz a frissességre az éjszaka folyamán.

A fájások egyre sűrűbben jönnek és egyre erősebbek. Itt történnie kell valaminek. Este tízkor keressük Ágit, esetleg szükség lesz a készenlétükre. Ági javasolta, vegyek egy kellemes fürdőt. A vízválasztó a meleg víz. Vagy megnyugtatja a folyamatot, vagy beindulnak az erők. Jobb is fürdőt venni még most. Hajat kell mosnom. Egész héten halogattam, de szülésre jó teljesen felfrissülni.

Huszonhárom óra körül nyugalomban ágyba kerülök párommal. Elaludtunk. Jó volt a pihenés, és szükség is volt a belőle nyert energiákra. Fájásokra ébredtem hajnali kettő körül. Egyre gyorsabban jönnek és egyre erősebbek, egyre hangosabban vagyok túl egy-egy kontrakción. A gyerekek odaát alszanak. Nem zavarjuk egymást. Párom készülődik. Telefonálunk Áginak, hogy a baba már nem szeretne tovább bent lenni.

Párom elkészíti az ágyat. Vacogok, jólesik a meleg takaró. A fájások és az összehúzódások egyre intenzívebbek. Jön minden, aminek ilyenkor már nincs bent helye. Párom, mint gyakorlott bábatanonc, alázattal, csendben segédkezik mindenben. Már készül a forró borogatás, masszázst kapok. Minden apró figyelmességből hatványozottan árad felém a szeretet.

Ágiék még messze vannak, a fájások pedig egyre erősödnek és erősödnek. Fájás, szünet, csend… ahogy jön a fájás, a hangomat kiengedem, aztán a kezemmel a levegőben hadonászva kiengedem a fájdalmat a testemből, hogy a következő összehúzódást feltöltődve tudjam fogadni.

Végre megérkeznek. Röviden köszöntöm őket, könnyeimmel küszködöm, hogy végre láthatom őket. Örülök nekik, de azt is tudom, a folyamatból kibillenek. Kihasználom a fájáscsökkenést, és pihenek.

Aztán megindul minden visszafordíthatatlanul. Egyre erősebb és erősebben, jelezve, hogy készüljek, ez még nem elég, a következő még erősebb lesz. Lassan lépcsőnként meneteltem felfele a fájdalom lépcsőjén, amikor éreztem, megindul a baba. Hamarosan itt lesz a kis jövevény. Izzadok, mint egy csatakos ló egy őrült futam után, de a cél még messze van. A földön térdepelek, páromba kapaszkodva a hálószoba ajtajában.

A gyerekek megébredtek. Szerettek volna maradni a kistesó érkezésénél. Csendben elvonultak a szobájukba hajnali hatkor és izgultak.

A fájdalom, ahogy erősödik, egy újabb energiaszintre érkezem. Egy pillanatban úgy érzem, már nem bírom tovább. Kiabálva kérdezem Ágit, látni-e már a babát, aki kis szünettel biztatgat, hogy mindjárt meglesz. Muszáj még energiát merítenem a végtelen őserőkből.

Aztán megindul a baba. Amikor nekifeszül a gátamnak és várom, hogy az eddigieknél még nagyobb fájdalmat képes legyek átélni, akkor valami elönti testemet, és megszűnök érezni fájdalmat. A baba pedig megérkezik.

baba születikCsodálatos pillanat. Sírok, a gyerekek beözönlenek a pici kis szobába, és gyönyörködnek a legkisebb testvérkében. Megszületett egy baba, és mintha minden lányomban egy-egy anya is most megszületett volna. Ennél szebb pillanatot elképzelni sem tudok.

A baba nem sír, csendes, nyugodt. Próbálom etetni, közben várjuk a placentát. Most már könnyebb mozogni. Feltérdepelek, nyomom a hasam, próbálok nyomni, kiszállok az ágyból, leguggolok, de ez nem kényelmes. Vizsgálódás, mozdul-e, de nincs változás. Ez nálam kicsit hosszabb ideig szokott tartani. Eltelt már többször tíz perc is, mire végre kisebb fájások segítették megszületni a lakhelyet. Ági szemrevételezte, majd egy nagy lábosban lemosta, és a testvéreknek megmutatta, hol lakott a kishúguk, és egyszer egy ehhez hasonlóban voltak ők is. Érdeklődésük nem tartott sokáig, inkább a másik szobában sertepertéltek Julival, aki a babát fogta addig, míg a placenta megszületett.

Bár a hálószobánkból nincs élvezetes kilátás, a szomszéd néni házának hosszú oldalfala, a háztető és a ház előtt feltörő hatalmas fenyőfa teteje látható, de a fenyőfa mögül előbukó napkorona, ami lassan elmozdul és felkúszik a háztetőre, ezen a reggelen valami csodálatos látvány. Adria a szobában ül vagy guggol, várjuk a lepény megszületését, napfürdőt veszünk.

Napokkal ezelőtt frontok vonultak felettünk, és várható fronthatással járó időjárás-változás a következő napokban is, de ez a nap frontmentes, nyugodt, és a gyönyörű napsütés, ahogy a hajnalt követően olyan váratlanul teljes fénnyel megjelent, valami csodálatos. Még a nap is ránk mosolyog ezen a szép reggelen. És itt a hétvége, nem kell senkinek mennie sehova, együtt lehet a család.

H. K.

Virág > > >
Panna > > > 
Zsóka > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.