A legutóbb megjelent mesék
1459. nap: Szabad nem örülni (Balambér)
Úgy éreztük, ennek a babának is jár az információs hét, meg a szüleinek legalább ennyi idejük legyen várakozni rá… nagyon jó volt harmadszor is. Meg kicsit fura is volt a zömében első gyermeküket váró párok között ülni, akik nagyjából a szülésig láttak, arra készültek gőzerővel, és mi meg tudtuk, hogy végtelenül fontos a baba jó érkezése, de ez még mind semmi ahhoz képest, ami utána következik…
Tovább
1458. nap: Megrohamszületett (Boldizsár)
A vetélés után azt mondtad, kedves Ágnes, hogy nem kell „várni” a következő babával, ahogy sok helyről hallani… ha egy ilyen vetélés után meg tud foganni a következő magzat, akármikor is legyen ez, akkor minden esélye megvan a megnövésre, megszületésre is… én mégis „lefoglalva” éreztem magam addig, amíg az az elvetélt baba meg nem született volna.
Tovább
1457. nap: Lehetett volna
Tudom, érzem, hogy ez egy feldolgozott történet. Tudom, hogy nem mindenki születik meg. Tudom már, hogy ez is normális, ezt is át lehet élni, ha van, aki ellát információval, azt mondja és akkor, amit amikor kell… mellettem Te ekkor is ott álltál.
Tovább
1456. nap: Kedves-kedves Ágnes! (Bendegúz)
Két út indul egy pontból… az egyik a természetesség, egyszerűség útja, a magától értetődő út. A másik irányba a rendkívüliség, a csoda, a megismételhetetlen, a nagyszerű indul. És ott, ahol megszületett ő, ez a két út összekunkorodott, és körré vált…
Tovább
1455. nap: Az erőtlen lemondás átalakult elfogadássá (Emma Ágnes születése)
Mivel már volt egy császárműtétem, ezért a CTG-t rám tették, de több alkalommal megszöktünk a mosdóba, ott „fű alatt” zuhanyoztam is, ami sokat segített. Amire emlékszem, hogy csak teltek és teltek az órák, a fájdalmat megpróbáltam átélni, elengedni, amin sokat segített a dúlám sok-sok meleg borogatása, a masszírozás, labdán lazulás és a férjem karjába való kapaszkodás, ringatózás.
Tovább
1454. nap: Nem is így képzeltem el (Levente érkezése)
A családom úgy értékelte ezt az egészet, hogy én nem voltam képes megszülni a gyereket, és örülhetek, hogy császármetszéssel világra segítették őt. Ez volt az inkább, ami miatt keresni kezdtem magamban és a történtekben a hibát, hiszen a valóban indokolt, életmentő műtéttel egyetértek én is, de miért kellett vajon odáig eljutnunk, hogy szükségessé váljon a császármetszés?
Tovább
1453. nap: Csodák pedig történnek… (Ida születése)
A szülésznő megnézte a méhszájamat, ami akkorra 9 cm-nyire volt nyitva. Onnantól kezdve nagyon gyorsan történt minden. A fájdalom hirtelen egészen más lett. Úgy tudnám leírni, hogy a „világos” fájást felváltotta egy roppant erős, lefele irányuló nyomás.
Tovább
1452. nap: A kanapén (Máté születése)
Aludtunk, és arra ébredtünk, hogy valami baja lehet anyának. Apa először vissza akart terelni bennünket a szobába, de aztán kiültünk a kanapéra csendben, és onnan nézelődtünk, pont a születés pillanataiban. Majd körülvettük az újszülöttet...
Tovább