igaz történetek szülésről, születésről

1457. nap: Lehetett volna

Megjelent: 2014. okt. 1.

Testvérkét szerettünk volna a gyermekünknek. Szerettem volna újra szülni. Megfogant. Ezekben az időkben kaptam egy plusz adag kedvességet, figyelmességet az akkor három és fél éves Bendegúztól. Egyébként is nagyon jó volt a kapcsolatunk, de ekkor volt egy kis hab is még a tortán…

Aztán néhány hét múlva elkezdtem vérezgetni. Azt mondtad, kedves Ágnes, nem tudjuk, mi van, nincs mit tenni, pihenjek, feküdjek, és majd meglátjuk, felesleges bárhová is menni… Így is tettem.

Nem volt jó egy forró panellakásban egész nap fekve főni egy levegőre szomjazó kisfiúval… Nem tudtam, van-e értelme egyáltalán a fekvésnek, lehet, hogy már nincs is a baba, én meg itt kínzom a nagyobbat ahelyett, hogy sétálnék, bicikliznék vele… Rossz volt a bizonytalanság…

Aztán egyszer csak véget ért a plusz kedvesség, így meg sem lepődtem, amikor egy hajnalban sok minden kijött belőlem a vécén. Világossá vált, hogy ő most elment. Furcsa, de az egyértelmű helyzet végre feldolgozhatóvá vált, megkönnyebbülést hozott. Aznap az összes ablakot megpucoltam, takarítottam végre ezerrel, bepótoltam a fekvős napokat.

Beszéltem újra Veled, mi ilyenkor a teendő, megtudtam, hogy hogyan zajlik rendben egy vetélés, meddig normális a történet, és mikor kell esetleg segítség. Szerencsére nálam minden fájdalom és komplikáció nélkül zajlott.

Az általad javasolt egy hét várakozás után az ellenőrző ultrahangon megállapította az ügyeletes doktor néni, hogy teljesen rendben vagyok, nem maradt bent semmi, ami nem oda való. Majd legnagyobb elképedésemre megkérdezte, hogy de azt ki mondta nekem, hogy nem kell kikaparni?! Ő még most is megcsinálná… (Miután látta, hogy nem kell…). Gondoltam magamban, ezért nem te kísérsz engem ezekben a kérdésekben.

Meggyógyultam testileg is, lelkileg is. Tudom, érzem, hogy ez egy feldolgozott történet. Tudom, hogy nem mindenki születik meg. Tudom már, hogy ez is normális, ezt is át lehet élni, ha van, aki ellát információval, azt mondja és akkor, amit, amikor kell… mellettem Te ekkor is ott álltál. Szültünk is otthon, meg vetéltünk is otthon, és ez rendben van. Köszönöm.

Z. A.

Bendegúz > > >
Boldizsár > > >
Balambér > > >
Bonifác > > >

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.