A legutóbb megjelent mesék
19. mese: Bárcsak a férjemre hallgattam volna (Anita születése)
Nekem akkor már minden mindegy volt, csak azt akartam, hogy minél hamarabb legyen vége az egésznek. A párom nagyon rosszul élte meg a tehetetlenséget, hogy engem ennyire szenvedni látott, és másrészt meg haragudott az orvosokra is, hogy nem állnak a helyzet magaslatán. Csak a gépeket nézték, senki nem törődött velem, senki nem szólt hozzám egy jó szót.
Tovább
18. mese: Kinyomták belőlem – a fejlődésneurológián kötöttünk ki (1978)
Aztán csak meglett a szúrás eredménye, mert babykém már nagyon szeretett volna a világra jönni. De nem sikerült. Úgy éreztem, szétszakadok. Már nagyon fáradt voltam. Ekkor az adjunktus úgy döntött, hogy feltérdel a szülőágyra, szemben egy másik orvos, és közös erővel kinyomják belőlem a babát. Kimondhatatlan fájdalmat okozva ezzel.
Tovább
17. mese: A toxémiával senki sem foglalkozott (András)
Otthon még Apa lefürdetett, forró vízzel borogatott, nagyon jólesett. A vérzés viszont nem múlt, erősnek tűnt, úgyhogy elindultunk. Fél 11 körül értünk be. Beindult a gépezet: vizsgálat, NST, felvétel, ezer kérdés. Csak tágulási vérzés volt, minden rendben. Ötperces fájások, kétujjnyi maradt. Szerencsére egyből szülőszobára kerültem. Jött a papírháború, hogy mit írunk alá és mit nem.
Tovább
16. mese: A vulkán, a háborítatlan és mindent elsöprő erejével (Maja megszületése)
Dagadnak az erek a nyakamon, az egész testem dagad, pulzál, deformálódik, átalakul kitörni készülő vulkánná, a gyomromból oroszlánüvöltések törnek föl, a torkomat szétfeszítik, a fejemet égetik, aztán jön egy gondolatszikra és megpróbálom befogni az elemi erejű dübörgést, robajlást, és mély „aaa”-zássá alakítani, ami segítségemre lehet, gondolom… és mintha tényleg. Hangosakat és súlyosakat lihegek. A gátam a seggemig tágul, feszül, úgy érzem, mindjárt széthasad, miközben kiokádom, oroszlánbőgöm, hogy „jööön jöööön JÖÖÖÖÖN”.
Tovább
15. mese: „Gyere, baba! Akarom!” (Juliska születésének története)
Egyetlen belső vizsgálatot sem végzett Ági és Edina a szülés során – és ezt utólag is hálásan köszönöm, hogy nem centiket, NST-t és órát néztek, hanem engem –, úgy tűnik, pontosan tudták, hol tartok. Én nem voltam biztos benne, hogy innentől majd dübörögnek az összehúzódások. Ahogy a férjem elment, hamarosan minden megváltozott. Talán a női energia kapott teret, Ágié és Edináé is. Összekapcsolódtunk.
Tovább
14. mese: Beavatás – amikor a nagyanya dúla lehet (Berta születése)
Juli fekszik a kádban. Legutóbb akkor készítettem neki fürdővizet, amikor tán tízéves volt. Most ott fekszik, félálomban, néha felnyög. Látom, hogy ellazul. Ez jó, nagyon jó. Locsolgatom a hasát, próbálom támasztani a fejét. Az időtlenség ajándéka lehetne, ha nem épp az idő lenne ma az egyik legfontosabb tényező.
Tovább
13. mese: Csakazértis
Ha nincs az előzetes császármetszés, azt se tudnám ma, hogyan zajlik egy természetes szülés. Nem tudnám, milyen sok a felesleges beavatkozás a kórházi szüléseknél. Jogász létemre se tudnám, hogy az egészségügyi szabályokba ütközik a szülés előzetes tájékoztatás nélküli megindítása. Hogy a természetes szülést előzetes császármetszés után is támogatni kell.
Tovább
12. mese: Így érdemes születni (Buda)
Reggel mindenki ott volt körülöttem, akire számítottam. Csodálatos asszonykör kísért, csak ültek és szelíden mosolyogtak, érintésükkel támogattak. Nagyon lágy és mély volt az élmény. Délben született, hóesésben, áradó békességben! Így érdemes születni. Láttam az útját, én indíthattam, hálás vagyok érte!
Tovább
