A legutóbb megjelent mesék
1107. nap: Az első – úszni az árral
Persze vágtak meg parancsolgattak, teljesen alárendelt voltam. Amikor megszületett a kisfiam, nem éreztem semmit, több nap volt, mire fel tudtam dolgozni az „élményt”, tudatosan nem gondoltam a szülésre, mert hányingerem lett.
Tovább
1106. nap: Elfelejtettem, hogy miért is vagyok ott (Kristóf születése)
Kora délutánig még eltelt valahogy az idő, de addigra egyre jobban elfáradtam, és a fájások erősödni kezdtek. Egy nővérke javasolta, hogy másszak be a kádba (jó nagy volt, valószínűleg szülni is lehetett benne), de négy és öt óra között éreztem, hogy semmi se jó, semmi se kell, a gyerek se, hadd menjek haza.
Tovább
1105. nap: A kistestvér! (Tomika születése – …Aidan pedig a labdákkal játszott)
Nagymama rögtön a Skyeurope járatát hívta, és mire Aidan este elaludt, már Londonba ért, Apuka pedig mehetett Anyukáért és Tomikáért a kórházba. Az orvos megpróbált tiltakozni, de a szülésznő meggyőzte, hogy Anyuka tudja a legjobban, mi kell a gyerekeinek. Az éjszakát már mind otthon töltötték, Anyuka, Apuka, Tomika az egyik szobában, Aidan és nagymama pedig a másikban.
Tovább
1104. nap: Anyám is jött volna, és nagyanyám is, ha a lánya szólítja (Aidan születése nagymamaszemmel)
„Nem kellene mégis bemenni a kórházba?” – kérdezte immár harmincórás szenvedés után. „Nem kell – mondtam – így kell tágulni lassan. Láttuk délután, hogy a kisbaba feje beállt a szülőcsatornába, semmi baj sincs, csak nagyon fáj.”
Tovább
1103. nap: A kis „Középső”
De szóval, hogyha írmagja is maradt csupán még bennem a dühnek és a kétségbeesésnek, akkor ez a kicsi gyerek, aki most elment, hát megmutatta, hogy akkor még neki nem megfelelő az időpont, és akkor nekem sem megfelelő, mert nekem pedig szükségem van egy olyan második gyerekre, akivel MINDEN teljesen más lesz. Akivel soha nem fogom már utálni magamat – és így őt sem.
Tovább
1102. nap: Amire azt mondták, nem lehet (Emese Nelli)
Megérintettem a fejét, és ez újabb erőt adott. Nem siettettek, nem mondták, hogy mikor kell nyomnom, hagyták, hogy a lányommal úgy dolgozzunk össze, ahogy az nekünk jó.
Tovább
1101. nap: Család lettünk (Szabolcs)
Én már csak remegtem egyfolytában, nagyon rossz volt a kiszolgáltatottság, hogy teljesen átvették az irányítást, és nekem szinte semmi közöm már az eseményekhez. Valahogy ezért is nem akartam császárt, nem szeretem, ha csak történnek velem a dolgok úgy, hogy nem tudok semmit befolyásolni.
Tovább
1100. nap: Két világ találkozása (Johanna érkezése)
Találtunk itthon muskotályzsálya-olajat. Andit nem érjük el. Ágit elérjük, mondja, hogy szóljunk, ha valamit ilyen távolról tud segíteni. Andit nem érjük el. Hisztizni akarok, azonnal legyen itt, és mi az, hogy nem érjük el? Aztán rájövök, erre most nincs mód, sem alkalom, más dolgom van, és most nincs itt senki, aki a lelkemet ápolgathatná.
Tovább