A legutóbb megjelent mesék
1099. nap: Mint egy szumó birkózó (Tivadar születése apaszemmel)
Igazából az a legérdekesebb, amikor énekel, mert furcsa egyvelege ez az artikulátlan üvöltésnek és a szép éneknek, ami olyan hangerővel tör elő, hogy betölti az egész teret, sőt szerintem az egész háztömböt is. Nem hiszem, hogy a környéken lakók ezt ne hallanák, de én nagyon büszke vagyok a feleségemre, hogy ennyire át tudja magát adni az érzésnek, és ilyen ügyesen kezeli a testének a változásait, reakcióit.
Tovább
1098. nap: Nem tudom elhinni, hogy meg tudok szülni egy babát (Tivadar érkezése)
Az élet is nekünk kedvezett. Egy héttel később kezdődött egy infóhét, ami havonta van. Ott voltunk, és engem kicseréltek. A kép letisztult, az út egyenes lett, és már nem féltem többé a szüléstől, vagy inkább attól, hogy mi fog ott rám várni. Megerősödhettem abban is, hogy az előző császárom, ha nem is fölösleges, de elkerülhető lett volna.
Tovább
1097. nap. Fura, hogy ő nem a testvérem (Olivér)
Semmit nem értek. Már orvosilag kell az érzéstelenítés, nem tudok ellazulni, nem tágulok (fogalmam sincs, hol tartok, és azt sem tudom, hova kell eljutnom). Az ügyeletes doki az, aki a streptót is levette, legalább már láttam... Hisztérikus vagyok, amíg nem kötik az epit. Mindenki mondja, hogy magamra vessek, ők szóltak időben. Feladom az egészet. Megjön az altatóorvos. Kedves, jólesik a jelenléte, profin beköti, hat. Elalszom.
Tovább
1096. nap: Vándorúton családban III. (Minden a helyén volt, kerek volt a világ)
A fiúk elmentek, hívtam Ágit. Kiderült, elfoglalt, a lánya utazik aznap messzire, vele készülődik. Hívjam másik Ágit. Hívtam. Ő tanfolyamot tart, ebéd után tudna elindulni Pestről. Ennyi váratlan hírtől hirtelen bepánikoltam. A méhösszehúzódások alább hagytak, a hazaérő férjemet kértem, csináljon valamit, mert én nem tudok.
Tovább
1095. nap: Vándorúton családban II. (Én nem akartam csatározni)
Történt még egy s más, amíg a kórházban voltunk. Az egészről az maradt meg bennem, hogy még így is, ennyi tájékozódás és készülés után, ilyen sima és gyors szüléssel, minden karakánságom bevetésével is az, ami elsőre a bénázásaink ellenére is olyan gyönyörű volt, átalakult nem is tudom, mivé... Csatatérré.
Tovább
1094. nap: Vándorúton, családban I. (Ideális kismama lehettem volna a magyar szülészeti gyakorlatban)
Sokkal később ébredtem rá, már a harmadik babát várva Ágiék szülésfelkészítő információs hetén, milyen döbbenetesen naivak és tájékozatlanok maradtunk még ennek az első szülésnek a végére is. Minden kérdésünkre kaptunk választ, de fogalmunk sem volt, mik az igazán fontos kérdések, amiket fel kellene tennünk.
Tovább
1093. nap: Szülni jó, szülni jó…
Doki a balomon, Éva a jobbomon térdel. A doki „gyere baba, gyere” mondata ott helyben annyira meghatott, hogy egy pillanatra meg is álltam a nyomásban. Szinte egybeértek a nyomásingerek, valahonnan előkúsztak a várandóstorna képei, szemem becsukom, lefelé koncentrálok, mindent beleadok.
Tovább
1092.nap: Majdnem lemaradtam a kisbabám születéséről (Ella)
CTG fel, hajrá, táguljunk a totál személytelen, fehér falas, miniatűr szobában. Persze, a pesszárium hatott. A nap a ronda redőnyön keresztül már arra kelt, hogy én négykézláb állva ordítok, nem bírtam már átlélegezni a fájásokat, az ágy túl magas volt, a csempe túl hideg, nem tudtam megtalálni a pozíciókat.
Tovább