igaz történetek szülésről, születésről

1161. nap: Az otthonszülésből átmentünk a kórházi szülésbe

Megjelent: 2013. dec. 9.

És megszületett! Éljen, éljen! Nagyon boldog vagyok, imádok mindenkit, elsősorban E-t és H-t!

Leírom, hogy történt: E. 31-ére volt kiírva, de akkor nem történt semmi. Nekivágtunk a háromnapos hétvégének, hogy most akkor nem megyünk sem vízitúrázni, sem a hegyekbe, hanem otthon leszünk, majd legfeljebb egy kicsit kimozdulunk, ahogy E. akarja. Szombaton jól elvoltunk, kimentünk a piacra (E-t ezzel mindig meg lehet hatni), vettünk egy csomó mindent. Annyi volt csak, hogy E. kérte, menjünk kocsival. Aztán délután lelkes főzésbe fogott (sült csirke, fasírt, spenót, húsleves), míg én a fényképmozaikokat csinálgattam, meg a fürdőszobaszekrényt festettem.

Vasárnap aztán elhatároztuk, hogy kimozdulunk, és elmentünk autóval a Fenyőgyöngyéhez, és kirándultunk egy elég nagyot. Közben itt-ott leültünk, és még barkochbáztunk is. Aztán haza, kaja, és megnéztük a Finding Nemót. Kicsit bugyuta, én már láttam, de E. szerette volna. És még mindig semmi.

Aztán szépen aludtunk megint, és úgy fél ötkor keltem, E-nek akkor már tízperces fájásai voltak vagy két órája, de ettől még egész jól aludt közben. Szépen felkeltünk, elkezdtem írni, hogy mennyi idő telik el a fájások között, a végén E. még a kádba is beült, ami nagyon ritka dolog. Masszíroztam sokat, meg meséltem is neki egy kicsit. Közben telefonált Erikának, a szülésznőnek és Gabinak, dúlaszerűségnek, hogy mikor menjünk be.

Olyan fél 12 körül indultunk el, szépen beértünk, E. egészen használható volt a fájások között, saját lábán felment a szülészetre, bejelentkezett, én meg olvasgattam kint. Aztán bementem, sikerült jól eltalálni az időpontot, mert rögtön a szülőszobára kerültünk, sőt, megkaptuk az Ikea-szobát, ahol kád is van, és E. szépen beleült. Gabi engedte rá a meleg vizet, én masszíroztam (néha Gabi segített, hogy hogyan kell), Erika meg kicsit unatkozott. Láthatóan ebben a rendszerben a dolog túl van biztosítva, három ember soknak bizonyult egyszerre.

Nemsokára felbukkant B. doki is, jó munkát kívánt nekem, és innentől ketten hümmögtek Erikával a háttérben. A dolog kezdett erősödni, a többiek lelkesen nézegették a fájások alatt, hogy látszik-e valami lent. Aztán B. doki megunta a dolgot, és megkérte E-t, hogy jöjjön ki, mert nem halad a dolog eléggé. Ezt (ahogy későbbi dolgokat is) lelkesen megindokolta, és felszólította E-t, hogy ezt el kell fogadnia, aki azonban láthatóan bármit megtett volna, és egyáltalán nem érdekelte, hogy mit miért tart fontosnak a doki. Szóval, kiszállt, felállt, mi belekaroltunk a dokival, és így nyomta egy kicsit. Gabinak néznie kellett a szívhangot minden szünet alatt.

Aztán, amikor ez meg még néhány további ülő helyzet sem vezetett elég gyors eredményre, átvonultunk a közben a háttérben nekünk adott 3-as szülőszobába. Itt a szülőágyon pár perc alatt megvolt a baba.

Tényleg E. hasában volt az egész, ez nekem még mindig kicsit meglepő volt. Eleinte nagyon bordó volt, aztán gyorsan rózsaszín lett. Szépen kijött, mindenki megnyugodott és örült. Gátat nem vágtak, kicsit repedt a végén. H. születési ideje: hétfő, 15.39, súlya 3350 gramm, hossza 54 cm, fejkerülete 33 cm.

Aztán a babát rátették a hasára, leszorították a köldökzsinórt, nem sokkal később elvágtam, jött a csecsemős nővér, gyorsan megfürdette és bebugyolálta és nekem adta.

Tehát pár perccel a szülés után nálam volt H., és mindenki más E. operálásával kezdett foglalkozni. B. doki lelkesen tanítgatta Gabit, Erika asszisztált, én meg ringattam és kicsit járkáltam H-val. Nem sírt egy cseppet sem, én voltam kicsit megilletődve, hogy sem vele, sem velem nem foglalkozik senki, és vajon tényleg ennyire rám merik-e bízni a babát. Hát, rám merték. E-t összevarrták, megnézték, lemosták, miegyéb, aztán visszatettem a hasára a babát, B. doki és Erika elhúzott, Gabi meg ottmaradt beszélgetni velünk. Túl azon, hogy szakmailag ő tudta persze a legkevesebbet, lelkileg messze ő segített a legtöbbet, B. doki és Erika nagyon csendesek voltak végig, amúgy persze vérprofik.

Ekkor csináltam pár fényképet, írtam SMS-eket, és végül jöttek, hogy menjünk át a gyerekágyas osztályra. E-t tolta Erika, H-t Gabi, én vittem a cuccokat. Átmentünk a 3-as szobába, ami kétszemélyes, de egészen mostanáig E. egyedül van benne. Gabi is elbúcsúzott, maradtunk hárman H-val. E. egész jól volt, H. is.

Szépen elrendezgettem mindent körülötte, ami nem kellett, kiraktam hazavinni. Aztán nemsokára elmentem, nagyon éhes voltam, és be kellett még hoznom E-nek egy otthonhagyott táskát. Elmentem, ettem, hazavittem a kocsit, visszajöttem a szükséges dolgokkal busszal, szépen belógtam hátul, külön felvettem a zöld ruhámat, hogy ne tűnjek fel, és megint babáztunk egy kicsit közösen. Aztán elvitték H-t, hogy megnézzék, egészen odáig, amíg nem voltam ott, E. hasán aludt. És hazamentem.

Ma reggel is bementem megint, most már nem lógtam be, mert E. azt mondta, hogy sokan vannak a folyosón, vittem kaját E-nek, H. szépen aludt. E. mondta, hogy egész éjszaka vele volt, rajta aludt, bár az éjszakás nővér nem volt túl lelkes, hogy nehogy baj legyen, de nem lett.

Nagyon sokan írtak SMS-t, e-mailt, gratuláltak, ez nagyon jólesik. Pár rokon már nagyon el akart érni, de egyelőre még kicsit pihizni akarok a sok beszélgetés előtt. A büszkeségből és boldogságból egyelőre még keveset érzek, bár nagyon jó érzés, de kicsit meg voltam ijedve E. miatt, hogy minden jó lesz-e, meg valahol mélyen fárasztó is volt a dolog. De elég jól jártunk, semmi éjszakázás, szép és gyors volt az egész – mondom én. E. végig csodáról beszél, ami hihetetlenül jólesik. Szép az élet.

F. G.

Első gyermekünk születése anyaszemmel > > >
Második gyermekünk születése anyaszemmel > > >
Második gyermekünk születése apaszemmel > > >
Második gyermekünk születése doulaszemmel > > >
Harmadik gyermekünk születése anyaszemmel > > >
Harmadik gyermekünk születése apaszemmel > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.