igaz történetek szülésről, születésről

894. nap: Kerüljön ki belőlem! (Kata születése)

894. nap: Kerüljön ki belőlem! (Kata születése)

Kata lányunk 28-án látta meg a napvilágot a klinikán.

Két héttel a születése előtt erős gyomorgégésem volt, ami szinte elviselhetetlenné vált, ezért bementünk a klinikára. Mivel a szülés időpontja ekkora volt kiírva, ezért nem engedtek haza, bent tartottak, s adtak valami gyógyszert a problémámra. Egy tizenegy ágyas szobába kerültem. Még nem volt felújítva a klinika, így régi sodronyágyakon feküdtek a kismamák. Akiknek szerencséjük volt, azoknak jutott a matrac alá egy deszka, így nem süllyedtek majdnem a földig. Én nem azok közé tartoztam, így rendkívül kényelmetlen volt a fekvés.

A szülés nem akart megindulni, a méhszájam teljesen zárt volt, ezért úgy gondolták, hogy különböző praktikákhoz folyamodnak, hogy beinduljon a szülés. A két hét alatt kétszer voltam emlőstimuláción. Ez a következőképpen nézett ki: le kellett menni a szülőszobára, ott rám kötöttek egy gépet, és várni kellett amíg három fájás bekövetkezett magától, majd ezután két percig a mellbimbót kellett ingerelni, két percig szünetet tartani, s így tizennégy fájást kellett produkálni. Ez be is következett, mivel az emlő stimulációja oxitocint termel, így felerősíti a méhösszehúzódásokat. Ettől azt az eredményt várják, hogy az erősebb méhösszehúzódások következtében megreped a burok, és megindul a szülés. Hát, ez nálam nem vált be. Annyi történt mind a két alkalommal, hogy az addig állandóan mozgolódó babám egy napig szinte meg sem mozdult.

Minden nap nézték a baba szívhangját, a köldökzsinórban a véráramlást és a magzatvizet. A reggeli vizitnél pedig sürgetően tették fel a kérdést, hogy mikor szülünk már!?

A különböző praktikák eredményeképp a két hét eltelte után a magzatvíz zavarossá vált, így azt mondták, hogy másnap muszáj szülni. Lent aludtam a szülőszobán, és éjszakára feltettek valami gyógyszert a hüvelybe, ami elvileg kitágítja a méhszájat. Hát, ez sem annyira jött be, szinte zárt méhszájjal kellett megkezdeni a másnapi szülést.

Huszonnyolcadikán reggel fél hétkor burkot repesztettek, majd hanyatt feküdtem a szülőágyon, bekötötték infúzióba az oxitocint, s rám rögzítették a baba szívhangját ellenőrző gépet. Elkezdődtek a fájások; nem volt benne semmi fokozatosság, az oxitocin miatt már rögtön nagyon erős, háromperces fájások jöttek. A szülésznő időnként ellenőrizte a baba szívhangját, s az orvos is be-be nézett, ellenőrizni, hol tartunk.

Teltek-múltak az órák, de nem igazán történt semmi. Délután fél négykor már nagyon elcsigázódtam a fájások következtében, és pityeregve kértem a férjem, hogy kerítse elő az orvost, hogy császározzanak meg, mert ezt nem bírom tovább. Már kilenc órája feküdtem hanyatt a szinte elviselhetetlen, háromperces fájásokkal.

Jött az orvos, megvizsgált, aztán konzíliumot ültek a többi orvossal. Arra a döntésre jutottak, hogy természetes úton jöjjön a baba. Az orvos, hogy segítsen, kézzel próbálta kitágítani a méhszájat, ami rettentően fájt, és amikor fél óra múlva visszajött, hogy megnézze, hogy haladunk, azt tapasztalta, hogy a méhszájam visszaállt a tágítás előtti állapotba.

Ekkor kaptam egy injekciót, amiről nem igazán tudtam, hogy micsoda. Ennek hatására a fájások közt teljesen bódult állapotba kerültem, de a fájások észhez térítettek. A férjem végig velem volt, fogta a kezem. Az elején én szorítottam az övét, ha jöttek a fájások. Ebben a fázisban azt kértem, hogy ő szorítsa az enyémet, mert nekem már arra sem volt erőm.

Ez az állapot eltartott fél tízig. Ekkor jöttek a tolófájások, és itt már gyorsan zajlottak az események. Az orvos gátat metszett, s három fájással kinyomtam a babát. Odarakták a mellkasomra, örülni igazán nem tudtam a fáradságtól, inkább egy hihetetlen megkönnyebbülés volt, hogy kint van a baba.kata2

A szülés második felében sajnos a fáradság miatt nem is gondoltam arra, hogy mi lehet a babával, hanem csak arra, hogy kerüljön ki belőlem. Utólag, amikor ezen elgondolkoztam, rájöttem, hogy a babának is borzasztó lehetett, mert őt ugyanannyiszor összeszorította a méhem, ahányszor nekem fájt, és ő sem tudott kijönni. Utána kaptam egy injekciót, hogy a méhlepény minél hamarabb kijöjjön, és az is pár perc múlva megtörtént.

Az orvos összevarrt, utána felállítottak az ágyról, és át kellett sétálnom a megfigyelőszobába.

Mindeközben Katát megvizsgálták, megmosdatták, felöltöztették és utánam hozták a szobába, ahol két óráig megfigyelés alatt voltunk. Itt megszoptattam, majd a két óra eltelte után bekerültünk a szobánkba. Kata három napig szinte meg sem mozdult, úgy bökdöstem kicsit, hogy él-e még, és a szopáshoz is fel kellett ébreszteni.

Amikor a harmadik szülésemnél olvastam A bába válaszol című könyvet, ott jöttem rá, hogy nyugtatót kaptam, ami a babát is teljesen leszedálta, és ez okozta, hogy három napig szinte nem moccant.

Ez alatt a három nap alatt pihenhettem volna Katától, de addig a szobatársaim gyerekei üvöltöttek, s mikor azok hazamentek, mivel hamarabb szültek, akkora az én kislányomból is elmúlt a gyógyszer hatása, és utána ő zendített rá, tehát pihenésről szó sem lehetett ez alatt az öt nap alatt. Egy napot sárgaság miatt a fény alatt töltött, majd öt nap után hazamehettünk.

Én még a szülőágyon megfogadtam a nagy fájdalom miatt, hogy többet nem szülök, de a férjem másképp gondolta, s mikor Kata féléves lett, ismét babát vártunk.

O. P.

Öcsi > > >
Lórika > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.