igaz történetek szülésről, születésről

1445. nap: Mi lehet szebb, mint a születés csodáját a saját négy falunk között megélni?

Megjelent: 2014. szept. 19.

Az én szülésemről azt tudom mondani, hogy a fájdalmak és fájások ellenére szép pillanatokat éltünk meg a férjemmel együtt. Első gyerekünk kórházban született, a második rohamszülésként otthon Christina segítségével jött a világra, és májusban tervezett otthonszülést éltünk meg vele. Mindenképp újra az otthonszülés mellett döntenék.

A bábám, Christina a szülés alatt végig velem volt, szabadon mozoghattam, csinálhattam, amit akartam, vele együtt gondolkoztunk és döntöttünk, hogy min lehetne még változtatni. Közben egy nasi és kávé sem hiányozhatott, hogy erőt adjon.

A két nagyobbik gyerekünk közben a másik szobában békésen aludt. Feledhetetlen volt az a pillanat, amikor bátorító búcsúpuszit adtak, miután felébredtek és a nagyi elvitte őket.

Egyre hálásabb vagyok fiunk születéséért, amikor azt hallom, hogy mások milyen szüléseket éltek meg kórházban. Miért terjesztenek annyi félelmet és kételkedést, ha az ember az otthonszülés mellett dönt? Mi áll az otthonszülés útjában, ha a várandósság ideje szuperül telik, kompetens, megbízható és bizalmunkba fogadott bába áll mellettünk és bízunk a saját testünkben?

A fiunk „csillagnézőként” jött a világra (arccal előre). Nem volt könnyű szülés, de mindent együtt oldottunk meg orvosi beavatkozás és komplikációk nélkül, és mindenekelőtt császármetszés nélkül, amit a kórházban bizonyos körülmények között elvégeztek volna az én esetemben.

Mindenkit, akinek megfordult a fejében a kívánság, hogy otthon szüljön, csak bátorítani tudok. A szülés valami nagyon szép és különleges élmény lehet. És mi lehet több, amire az ember saját magára és a babájára nézve büszke lehet, mint az, ha természetesen történhetett?

K. D.

 

 

Véletlenül kiválasztott mesék.

This post is also available in: angol