igaz történetek szülésről, születésről

1793. nap: „Gyönyörű kisfiad van, Beám” (Ádám)

Megjelent: 2015. szept. 2.

Tudtuk, hogy szeretnénk több gyereket, egészen pontosan: hármat. Még pontosabban: két fiút és egy kislányt. Magam egy ilyen családban nőttem fel, és nagyon boldog és teljes gyermekkorom volt. Feleségem egyedüli gyermekként szintén így álmodta meg a családját, de leginkább abban volt biztos, hogy nem akarja, hogy a gyermeke egyedüliként nőljön fel. Tehát a tervünkhöz érkezhetett a következő gyermek. Megállapítottuk, hogy a korkülönbség is épp alkalmas lesz, hát hajrá!

Orvos, gyógyszer, gyermek. Ment is minden, ahogy a nagy orvostudomány megjövendölte. Izgatottan vártuk a második gyermeket. Először is, hogy valóban fiú lesz-e? Hogy minden rendben lesz-e? Stb. Ahogy ez lenni szokott. Kellett nekünk. Nem tudom, felkészültek voltunk-e, de ez volt a terv.

Aztán lassan eljött. Talán jobban vártam a Gergő szemszögéből, mint a sajátomból, mert bár a többes szám, a „gyermekeim” csak innentől járt, nekem mégiscsak volt már gyermekem, de Gergőnek nem volt még testvére. Neki ő lesz „A”.

Nos hát a nagy várakozás végére, vagy talán vége felére a Tesco döntött az érkezés mellett. A feleségem megkívánta a grillkolbászt a Tescóban, amiről később tudtuk meg, hogy azt szokták meggrillezni, amit másképp nem tudnak már eladni, no mindegy, az eredmény egy gyomorprobléma lett, amelynek eredménye egy beinduló szülés lett.

A szülés folyamata számomra sokkal békésebb volt, mint Gergő esetében, talán azért is, mert már nem volt ismeretlen a folyamat, vagy talán mert olyan embernek a kezében tudhattam a dolgokat, akiben megbíztam, s akinek a hangja is a magabiztosságot sugározta. Nem tudom igazán, de tudom, hogy semmi feszültség nem volt bennem, még akkor sem, amikor Ádám fejecskéjét meglátva a szülésznő láthatóan meglepődött, mivel a nyakára tekeredett köldökzsinór miatt teljesen el volt színeződve. Orvosunk látta a helyzetet, a biztos tudás nyugalmával elmosolyodott: „Szabad lesz?” – kérdezte, majd néhány rutinos mozdulattal megszabadította a szorítástól a gyermeket, és egy újabb mosollyal a feleségemre nézett: „Gyönyörű kisfiad van, Beám” – most is könnyes lett a szemem, hogy ide értem, hogyne lett volna akkor.

Igen. Gyönyörű kisfiút adott nekünk ismét az Isten.

K. F.

Gergő születése anyaszemmel > > >
Gergő születése apaszemmel > > >
Ádám születése anyaszemmel > > >
Luca születése anyaszemmel > > >
Luca születése apaszemmel > > >
Matyi születése anyaszemmel > > >
Matyi születése apaszemmel > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.