958. nap: Pünkösdi rózsa (Dorottya születéstörténete)
Pünkösdvasárnap. A várandósság 42. hetének utolsó napja! Egy hete már a kórházból is felhívtak, ahová „terhesgondozásra” jártam, hogy „Anyuka, nem akarna már bejönni, megszülni azt a gyereket??” Én megnyugtattam őket, hogy „az a gyerek” jól van, és még nem szeretne megszületni. Ha majd itt lesz az ideje, kibújik az magától!!
Az igazat megvallva, mint egy kommandós filmben, úgy kellett becsempésznem magamat a 42. héten a kórházba a CTG-vizsgálatra, hogy nehogy találkozzam az orvossal, mert még elállja az utamat és nem enged haza. De végül minden simán ment, haza is jutottam, viszont egyre izgatottabbak voltunk a párommal, hogy hát mégis, mikor jön már az a gyerek?
Aztán vasárnap reggel felkerekedtünk, és elmentünk Ágihoz, hogy vizsgáljon meg, és mondjon valami biztatót. Mondott is! Hamarosan megszületik „az a gyerek”. Menjetek haza és hívjatok, ha van valami.
Hazamentünk, elvitte a párom a nagytesót a barátnőmhöz, és vártuk, mi lesz. Én nagy focirajongó vagyok, és mivel foci EB volt, hát néztem a meccseket.
Este fél hét körül aztán úgy éreztem, mintha nagyon kéne pisilni, így hát bementem a kishelységbe, helyet foglaltam, és úgy éreztem, hogy én már innen fel sem tudok állni, olyan hirtelen törtek rám a fájások. Bali nagy nehezen besegített a szobába – ami már elő volt készítve szülőszobának –, és felhívta Ágit. Ennyit hallottam tőle: „Szerintem jönnöd kéne, mert Katinak nagyon másképp néz ki az arca, mint eddig. Nagyon fáj neki!”
És Ági elindult, mondta, hogy siet. Este nyolcra érkezett, és dohogott, hogy már megint csak a végére érkezett az eseményeknek, mert bizony hamarosan megszületik Dóri. Igaza lett.
Este háromnegyed kilenckor már sírt is nagy hangon az a gyönyörű gyermek! Nem tudom, hogy neki mennyire fájt ez a gyorsvonati tempó, ahogyan ő érkezett, de tudom, én úgy éreztem, belehalok!
Megváltás volt, amikor végre kint volt, és a párom meg is jegyezte: „Miért mindig ilyen későn este születnek a mi gyerekeink? Olyan fárasztó még este későn pakolászni.” Azt nem tudom, ha neki kellett volna megszülni a két lányunkat, akkor az mennyire lett volna fárasztó neki?? Drága Balázsom, tipikus oroszlán, szereti a kényelmet, és az esti babaszületés, az nem a kényelemről szól. Viszont nagyon boldog volt, amikor megszületett az ő pici lánykája az ő nagy lánykája után!
Másnap reggel aztán hazahozta Bali Renit a barátnőmtől, és ő nagyon büszkén tartotta a kezében az ő kicsi tesóját!!
Szép volt, gyors volt, csoda volt! Köszönjük Neked, Ági!!!
Szeretettel:
H. K.
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 1852. nap: Remény
- 1730. nap: „Itt fáj, ITT FÁJ?” (Adél Dominika születése)
- 1728. nap: Édes kis Dávid!
- 1540. nap: A Nagy Kaland (Marci születése)
- 1166. nap: A dolog nem volt túl bonyolult
