igaz történetek szülésről, születésről

999. nap: Kimondani

999. nap: Kimondani

Az előző terhességem idején kezdődő fogágyproblémák ez alatt a várandósság alatt tetőztek. A homeopata fogorvos azt mondta, hogy talán gondot jelent számomra bizonyos dolgok kimondása, sokat rágódom rajtuk, esetleg le is nyelem őket. Ez a szülésem ennek a gondolatnak a jegyében telt.

Vártam már nagyon, hogy történjen valami. A terminuson túl voltam, és a korábbi szülések idején nem éltem át ezt a furcsán nyugtalan, várakozásteli, időnként a kétségbeeséssel határos érzést.

Aztán egy este végre beindult. Éreztem én, hogy ez még csak a kezdet, de az előző szülésre emlékezvén a férjem rögtön hívta Ágiékat. Ági hamar meg is érkezett, erre minden leállt. Nagyon kínosan éreztem magam, hogy hiába jött ki. Azzal biztatott, hogy a harmadik-negyedik szülések ilyen leállósak, újraindulósak. Meg hogy ugye az előző szülésem…

Judit lent maradt a kocsiban, Ági hazament lefeküdni. A nagytestvérek átkerültek a nagyszülőkhöz, így aztán mi is teljes nyugalomban mentünk el aludni.

Néhány óra után újrakezdődött. Szépen, nyugodtan, óránként két fájás egymás után. Közben aludtam. Hajnaltájban a fájásoknak már olyan erejük volt, hogy a férjem is felébredt. Visszaértek Ágiék is, de nem volt jó, hogy ott voltak a szobában. Azonnal megérezték és kimentek. Kettesben maradtunk a férjemmel vajúdni.

És vajúdtunk, vajúdtam a szavakkal, amiket ki kellett mondanom. Gondolatban sokáig formáltam és újraformáltam őket, míg végre el tudtam velük mondani a férjemnek azt a sok jót és szépet, ami az évek során összegyűlt, de bennrekedt, talán bátorság híján. Ő pedig türelmesen várt a szavak születésére, és egyenként csókolta le őket az ajkamról, ahogy virág képében végül előbújtak. A vajúdás furcsa ritmusát követte a testünk, összefonódva, egymást megtartva, az idők végéig.

Jutott idő alvásra is, aztán jött az édes borogatós szakasz. Eltelt a délelőtt. Ebédidő táján felgyorsultak az események, de minden olyan szépen és nyugodtan (bár hangosan) folyt tovább. Alig akartam elhinni, hogy két tolófájással is megszülethet egy baba!

De ott volt, összegyűrt füllel, és éppen csak jelezte, hogy megérkezett és máris csatlakozott a mi kis emelkedett hangulatú társaságunkhoz.

Minden mozdulat békés és magától értetődő volt. Ahogy a tisztelet is, ami a mozdulatokból áradt. Tisztelet a szülő nő, a születendő gyermek, az élet iránt.

L. R. B.

Első szülésem > > >
Második szülésem > > >
Harmadik szülésem > > >
Ötödik szülésem > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.

This post is also available in: angol