igaz történetek szülésről, születésről

824. nap: Első otthonszülés-kísérésem doulaként

Megjelent: 2013. jan. 6.

A Születés hetén megkeresett egy pár, hogy doulával szeretne szülni. Nekem akkor volt a harmadik gyermekem héthetes. Mondtam, hogy én még nem vállalok szüléskísérést, mert még kicsi a babám, de erre ők azt mondták, hogy még egy tisztítókúra után fognak hozzákezdeni a babaprojekthez, és az minimum egy év. Persze, így már más. Egy év múlva biztos el tudok menni.

Pár hónap múlva újra megkerestek, hogy aktuális a dolog, május közepére várják a babát.

Néhányszor találkoztunk, egyszer elmentem hozzájuk, mert egy Debrecen közeli faluban szerettek volna otthonszülést. Többször felhívtak telefonon, hogy tanácsot adjak.

Huszonhatodikán este 11-kor azt mondta a párom, hogy majd egyszer elmondhatnám, hogy mit hol talál, és mit hogy csináljon majd az egyéves kislányunkkal, ha én elmegyek szüléshez. Azt mondtam neki, hogy ragyogó alkalom, most rögtön el is mondom, mert ki tudja, mikor kell mennem, és ne akkor kapkodjunk. Igaz, hogy még van közel három hét, meg még egyszer tervezzük, hogy találkozunk, és mindent pontosítunk. A párom éjfélkor elköszönt, hogy fáradt, és lefekszik. Én azt mondtam, hogy még össze akarom készíteni a doulatáskámat. Napok óta a Bábakönyv szüléssel kapcsolatos fejezeteit olvastam, és ma lettem kész. Összeszedtem a homeopátiás szereimet, az illóolajokat, meg átgondoltam, hogy mit kell vinnem. Egykor lefeküdtem aludni.

Hajnal 5.10-kor csörgött a telefonom. Én két ajtón keresztül meg sem hallottam. A párom nézte meg, mert vasárnap ilyen korán nem szoktak hívni. Mivel T. hívott, a kismamám, felébresztett. Azonnal éber lettem. T. négykor ötperces fájásokra ébredt, és folyt a magzatvize. Ez egyértelmű beindult szülés volt. Azt mondta, hogy a bábák már úton vannak, kábé három-három és fél óra múlva érkeznek. Én összekészültem, taxiba ültem (egy felfújt, hatalmas fitneszlabdával, csodálkozott is a taxis), és fél hétkor megérkeztem a faluvégi kedves, csendes kis házba.

T. J-nek támaszkodva a vécén ült. Folyt a magzatvíz, és úgy tűnt, előrehaladott vajúdásba csöppentem. Odamentem hozzájuk, és megsimogattam T. fejét. Biztattam, hogy átöltözöm, és itt vagyok, segítek. Mire kényelmes melegítőt vettem fel, addig T. J. segítségével bement a hálószobába. A franciaágyon négykézláb, fejét az ágyra hajtva esett jól T-nek vajúdni. Igényelte, hogy a párja fogja a két kezét. Én meg kontrakciók alatt a derekát masszíroztam. Sűrű, három-négy perces fájásai voltak. Kérdezte, hogy borogatnám-e a hasát. Muskotályzsályás forró vizes borogatást készítettem. A kezem alig állta, annyira forró volt, és gombócban vittem oda hozzá, hogy ki ne hűljön. Minden alkalommal jelezte, hogy mennyire jólesik neki ez a meleg. Minden kontrakció alatt masszíroztam a derekát, fenekét, combját, fájásszünetben pedig újra forrósítottam a borogatást. J. intézkedett, telefonon kapcsolatot tartott a bábákkal, és kontrakciókkor fogta T. kezét. Rendszeresen kínálta párját vízzel. Egyikőnk mindig T. mellett volt.

Nagyon szépen haladt a vajúdás. T. megszólalt, hogy kakálnia kell. J. azt mondta, hogy ha kell, kakáljon. Én is mondtam, hogy engem nem zavar, de J. hívja fel a bábákat, mert ez a kitolási szak kezdetét is jelezheti. Akkor a 113-as kilométerkőnél jártak. Én nem tudtam, hogy az azt jelenti, hogy még egy óra, mire ideérnek. A szülőpár tudta. A bábák jelezték, hogy semmi gond, ha bármikor bármiben bizonytalanok vagyunk, azonnal hívjunk mentőt, és menjünk kórházba. Ezt a pár nem akarta, és J. határozottan mindig azt válaszolta, hogy „Gyertek, várunk!”.

T. lefeküdt az oldalára. Ez a póz, a forró vizes borogatás és az, hogy még nincs itt a segítség, meglassította a szülést. Nyolc-tíz percesre ritkultak a fájások, de erőteljesebbek voltak. Én továbbra is rendszeresen masszíroztam, borogattam. Egyszer T. mozdította a lábát, és azonnal arrébb húzódtam. Erre azt mondta, hogy nem kényelmetlen neki, hanem hozzám szeretett volna érni. Ezt határozottan úgy értékeltem, hogy jólesik az érintésem, és nem fukarkodtam vele. A hosszabb fájásszünetekben odabújtam hozzá, hátulról öleltem, és tartottam a borogatást. J. a fejénél, fogta a két kezét. Teljes csend volt, béke, nyugalom, fájdalom, várakozás. T. remegett. Mondtam, hogy ez a kimerültségtől van. Próbáljon lazítani, hogy csak a méhe keményedjen, a többi testrészét tudatosan lazítsa. T. fájások alatt többször is hangosan is mondogatta magának: lazíts, lazíts! Ezen kívül olyan hangokat adott ki, amilyen csak jólesett neki. A természetes szülés gyönyörű hangjai voltak.

J. és T. feje összeért, és fogták egymás kezét. Én a hasához fogtam a borogatást, és csend volt. Arra gondoltam, hogy meg kellene simogatni T. fejét, de nem teszem, hisz ott a párja. Mire ezt végig gondoltam, T. megszólalt: „J., simogasd meg a fejem!” J. megsimogatta. „Nem így, buksisan!” És T. nyúlt, és megsimogatta J., hogy megmutassa, hogy szeretné. Ekkor éreztem, hogy teljesen ráhangolódtam, érzem mit, hogy szeretne, mi esik neki jól… Észrevettem, mikor szomjas, tudtam, hogy mit él át….

Negyed kilenckor már ellihegte a fájásokat. Egyértelmű volt számomra, hogy most már visszatartja. Éreztem, mit érez, hisz egy éve szültem én is, és újra átéltem azokat az érzéseket, hogy ha jön a tolófájás, azt nem lehet sokáig visszatartani. Az élet követeli, hogy nyomj! Éreztem, hogy várja a bábákat, és piciket, de nyom. Egyre nehezebben tudta visszatartani. Kérdezte, hogy nem fogunk-e megijedni, ha nyom. Mondtuk a párjával, hogy úgy tegyen, ahogy jólesik, mi nem félünk, ne aggódjon, nem fogunk megijedni. A bábák kábé tíz percre vannak.

Fél kilenckor végre megérkeztek. A pár hallotta, hogy megáll a ház előtt a kocsi. T. kérdezte: „Itt vannak?” J. közvetített: „Már bejöttek a házba, most mennek kezet mosni. Itt vannak.” Meghallgatták a baba szívhangját, tökéletes. T. keressen szülési pózt. Próbáljon először az ágyon négykézláb nyomni, és ha nem megy, akkor keresünk másikat.

Ekkor az apuka a fejénél a kezét fogta. A bába a lábához ült, én átkerültem az oldalához. T. végre nyomhatott. A másodiknál már láttam, hogy domborodik a gát, kilátszik a kicsinek a haja. A következőnél kint volt a feje. Az arca felénk nézett. Tündéri volt a kis gyűrött arca. Én masszíroztam a T. derekát, és vagy azt néztem, hogy hol tart, vagy T- nek mondtam halkan, boldogan, lelkesen, biztatón, hogy mindjárt meglesz, még egy nyomás.

A harmadiknál tényleg ki is csusszant. Fantasztikus élmény! T. fáradtan, de boldogan az oldalára feküdt. Rövid volt a köldökzsinór, és egész közel a mama hasához tették a kicsi fiút, aki csak nyöszörgött egy kicsit, majd később prüszkölt kettőt. Pár perc múlva kinyitotta a szemét, és nézelődött.

Itt van ez a kis csoda, aki megváltoztatja szülei életét. A bába megjegyezte: „Tényleg minket vártatok!” T. azt mondta: „Azt gondoltam, nehezebb lesz.” 8.45-kor 2,30 kg-mal megszületett J. B. L.

Tizenöt-húsz perc múlva, amikor a köldökzsinór már nem lüktetett, az apuka elvágta a köldökzsinórt. Ekkor lett egy vászon batyuban megmérve. Visszatették a mama mellé. Ekkor próbálkoztak az első szopival. Úgy fél óra múlva megszületett a lepény is. A bábák szerint fele akkora, mint általában, és valószínű ezért született meg hamarabb a kicsi. Mindannyian megnéztük, teljesen ép volt a burok, szép volt a lepény.

T. gátja egy nagyon kicsit repedt, de nem kellett összevarrni. Az egyik bába rendbe tette az ágyat, meg lemosdatta T-t, a másik kitöltötte a hivatalos papírokat. Megbeszélték a további teendőket. Azt javasolták, mivel hamarabb jött és ilyen kicsi, keressen a faluban egy szoptatós anyukát, akitől tejet kaphat.

Mivel én még mindig igény szerint szoptattam éjjel-nappal a kislányomat, és már órák óta nem cuppant rám, szülés közben beindult a tejem. Felajánlottam, hogy szívesen megszoptatom, vagy fejek le, és otthagyom. Először T. tette mellre a kicsit, hogy azt a fontos előtejet megkapja a baba. Kis tanakodás után, mivel az anyukának még csak előteje volt, úgy döntött a csapat, hogy szoptassam meg.

Úgy ültem T. mellé, hogy lássa a kisfiát, és mellre tettem. Azonnal szívni és nyelni kezdte a tejem. Kábé két percig folyamatosan evett. Öröm volt látni. A szülésznők megállapították, hogy nincs semmi gond a kicsivel, nagyon ügyesen szopik. T. lelkére kötötték, hogy rengeteget szoptassa. Minél hamarabb beinduljon a tejtermelése. Még egyszer kimentem hozzájuk megszoptatni a kicsit, és a maradékot lefejve otthagytam nekik. T-nek nagyon hamar beindult a teje, és gyönyörűen fejlődött a kicsi fiú.

D. Gy.

Anyamese >>>
Első saját gyermekem születése > > >
Második saját gyermekem születése > > >
Harmadik saját gyermekem születése > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.