igaz történetek szülésről, születésről

762. nap: Már holnap megszülném a következőt (Antal születése)

762. nap: Már holnap megszülném a következőt (Antal születése)

Mióta az eszemet tudom, csak otthonszülésre áhítoztam, hisz az a természetes rendje és módja. Persze, ez csak ábránd volt addig, míg Ágiról nem hallottam. Amikor az információs héten találkoztunk, megkönnyebbültem, nem kórházi személyzettel kell küzdenem majd, hanem erőimet a születés elősegítésére fordíthatom.

Első gyermekem érkezése előtti estén költöztem édesanyámhoz, ahol a legnagyobb biztonságban éreztem magam. Hajnalban viszonylag pihenten ébredtem a burokrepedésre, és nemsokára beindultak a fájások. Amikor később hívtam Ágit, a hangomból tudta, milyen stádiumban vagyok, és a legjobbkor érkezett, amikor már kikapcsoltam a külvilágot.

Rendkívül jólesett az a nyugalom, amit árasztott, és a fájdalomcsillapítás és gátvédelem határtalanul jólesett az összehúzódások közepette, szinte félálomban éreztem magam. Mivel egy kanapéba kapaszkodva, térden helyezkedtem el, Ági félig hason várta a babát, aki nem sírt keservesen, rögtön mellemre tette, a baba pedig szopizott, majd nemsokára álomba merült.

A köldökzsinór elvágása és a méhlepény sima megszületése körül se volt nagy hűhó, nemsoká Ági halkan elárulta, a baba kicsit hirtelen dugta ki a fejét, két öltést tenni kell egy kis repedés miatt. A varrást nem éreztem.

Ági elment, és a család együtt ült délben az asztalnál. Az álom valóra vált, úgy éreztem, már holnap megszülném a következőt…

K. P. Cs.

Melinda >>> 

Véletlenül kiválasztott mesék.