688. nap: Miért történik ez velem megint? (Péter)
…Ezek után nem gondoltam, hogy még egyszer ezt át akarom élni, de négy év után mégis újra babát vártam. Nem akartam több császárt. Orvost kerestem, aki elfogadta, hogy én szülni szeretnék. Ekkor már volt ismerős, aki otthon szült, de nem gondoltuk, hogy egy császár után lenne alternatíva, így maradtunk a kórháznál.
Az utolsó hónapban azonban kiderült, hogy a baba farfekvéses. És bármit csináltam, nem akart megfordulni. Aztán az utolsó ultrahangon, amikor betöltöttem a 40. hetet, az orvos közölte, hogy programozott császár lesz, mivel a baba nem fordult meg és nagy is. Bőgve jöttem el a vizsgálatról. Annyira akartam, és nem értettem, hogy miért történik ez velem megint.
A kiírt napon délután háromra kellett éhgyomorra bemennem a kórházba. A szokásos előkészületek és az infúzió bekötése után irány ismét a műtő, és az ismerős érzés: rángatják ki belőlem a gyerekemet! Aztán egyszer csak nem kaptam levegőt, mintha valaki ráült volna a mellkasomra. Sürgés-forgás, gyógyszerek vénán keresztül, és végül ismét tudtam rendesen lélegezni. A mai napig csak tippelni tudnak, valószínűleg a spinális érzéstelenítő kicsit több volt a kelleténél.
Másodszor is fiunk született, Péter. Nem tudtuk előre, meglepetést szerettünk volna magunknak. És milyen jó volt így.
Petinél ismét meggyulladásom lett, de durvább. Rengeteg tejem volt, de nem akart sehogy sem kijönni. Bár előbb olvastam volna Michel Odent könyvét… Megint 40 fokos láz, ügyelet, antibiotikum, véget nem érő sírás baba és mama részéről egyaránt.
Aztán egy ismerős rám kötötte hordozókendővel Petit, és már nem sírtunk. Boldogan mentünk mindenhová, kinyílt a világ.
K. R. T.
Máté >>>
Balázs >>>
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 1074. nap: A másodpercmutató újra kattog… (Léna születése)
- 1141. nap: Ha másképpen nem megy, megoldjuk mi ketten (Csongor és a nagycsalád)
- Day 731. Online (Janka)
- 1736. nap: Végre kiadtam a hangot magamból (Kadosa születése)
- 1671. nap: „Anya, ez nagyon fáj!!!” (Léna unokám születése)
