igaz történetek szülésről, születésről

681. nap: Álomszerűen (Milán születése)

681. nap: Álomszerűen (Milán születése)

Abban az időben, mielőtt Milán megfogant volna, akkor nagyon békés, harmonikus családi életünk volt Ádámmal hármasban. Már nagyjából túltettük magunkat a császármetszés okozta nehézségeken, és kezdtük élvezni a hétköznapokat. Bár gondolatban már vágytunk még egy babára, mégis jó lett volna még egy ideig ebben a harmonikus légkörben várakozni, erősödni. Milán azonban nem így gondolta. Ő rögtön megfogant.

Mindezzel együtt örültünk neki mi is, a nagyszülők és a nagynénik is. A várandósság elején két héten keresztül egy picit émelyegtem. Ezen kívül más szokatlan kellemetlenség nem történt a kilenc hónap alatt. Kellemesen telt a várandósság. Féltem, hogy a második szülésem is császármetszéssel végződhet, ezért pszichológushoz kezdtem járni: baba-mama kapcsolatanalízisre. Érdekes élményekkel gazdagodtam ezeken az üléseken, de sajnos, nem oldódott a szüléstől való félelmem.

Egy születéssel kapcsolatos rendezvényen jártam, amikor még Milán meg sem fogant. Folyamatosan érlelődött bennem a gondolat, hogy a második babámat otthon lenne jó megszülni. Felkerestem az otthonszüléssel foglalkozó bábákat és az általuk szervezett információs hétre kezdtem járni. Homeopátiás segítséget is kaptam, ami szintén nagyon sokat segített. A férjem eleinte kétkedve fogadta a hírt, de aztán elfogadta a döntésemet, miszerint otthon szeretnék szülni, és támogatott abban, hogy ez sikerüljön is.

Milán pont aznap született meg, amikorra a naptár szerint vártuk. Pénteken este voltunk utoljára a hagyományos terhesgondozáson a kórházi orvosomnál. Az orvos semmi jelét nem látta annak, hogy egy-két napon belül elindulna a szülés. Mi továbbra is az otthonszülésre készültünk (bár ezt a kórházi orvos előtt titokban tartottuk).

Péntek este, a vizsgálat után otthon üldögélve egymásra néztünk (a férjem és én), és a férjem rátette a tenyerét a nagy pocakomra, és „megbeszélte” Milánnal, hogy az a jó mindannyiunknak, ha hamar kijön.

Szombaton hajnalban kontrakciókra ébredtem. Annyira jó volt: összhangban voltunk. Nagyon. Gyengék és rendszertelenek voltak ezek az összehúzódások. Reggel értesítettük a nagyszülőket. Anyósom délután megérkezett hozzánk. Úgy terveztük, hogy a férjemen kívül ő is velünk lesz a szülés alatt. Apósom is készenlétbe helyezte magát. (Ő vigyázott Ádámra a szülés ideje alatt.)

Szombat este-éjszaka erősödni, sűrűsödni kezdtek a kontrakciók. Ki is hívtuk Ágiékat, hogy jöjjenek, vizsgáljanak meg, hogy hol tartunk. Kijöttek: Ági és egy doula, Móni. „Zárt méhszáj” – hangzott a válasz. Kezdtem fáradni. „Enni, inni és pihenni kell!” – mondta Ági, aztán ők hazamentek. Nyugodt voltam. Fel voltam arra készülve, hogy ez a várakozós időszak akár napokig is eltarthat. Vasárnap reggel apósom eljött Ádámért, és elvitte őt hozzájuk.

Semmi változás nem történt estig. Gyenge és rendszertelen kontrakciók követték egymást. És én úgy tettem, ahogy Ági javasolta: ettem, ittam, aludtam, lementünk sétálni. A kontrakciók rendszertelenül jöttek; csak egy rövid időre meg kellett állni, csöndben lenni, várni. És utána mehetett minden tovább. Talán picit erősebbek voltak, mint szombaton. Örültem annak, hogy ilyen szépen, lassan készülünk Milánnal a nagy találkozásra. Nyugodt voltam, és semmitől sem féltem; tudtam, éreztem, hogy minden rendben lesz.

Este nyolc óra körül lefeküdtem aludni. Fél tízkor nagyon erős kontrakciókra ébredtem. Onnantól fogva megállás nélkül erős, rendszeres és kétperces kontrakcióim voltak. Telefonáltunk Ágiéknak. Én mondtam, hogy még korán van, nem kell, hogy jöjjenek. De Ági hallotta a hangomat, úgy döntött, hogy máris indulnak.

A fürdőszobában vajúdtam: a forró zuhany alatt álltam. Arra gondoltam a kontrakciók alatt, hogy „jó ez nekem, kell ez nekem, így tágulok, és ez kell a babámnak”. Fél órával a kiérkezésük után megszületett második kisfiunk, Milán. Annyira álomszerűen könnyen és gyorsan bújt ki, hogy utána hosszú ideig képtelen voltam elhinni, hogy a szülés tényleg ilyen jó élmény is lehet. Nagyon boldog voltam.

Milánnak maradt egy kis nyák még az orrában. Dühöngött is miatta, mert kb. tíz percig emiatt nem tudott szopizni. Utána viszont rögtön tökéletes technikával és erővel szopizott. Könnyen és jól beindult a tejem.

D. Zs.

Ádám >>>

 

Véletlenül kiválasztott mesék.