igaz történetek szülésről, születésről

614. nap: Hosszú és varázslatos élmény (Miki születése)

Megjelent: 2012. jún. 10.

Örökké hálás vagyok Nektek azért, hogy a szülés-születés alatt megmaradt az összhang a fiam és köztem. Nagyon fontos volt ez nekem. Hogy miért, arról szívesen írnék hosszabban. Része az is, hogy mennyire féltem… Születésemkor anyámmal abszolút téraránytalanság miatt majdnem meghaltunk; hogy vannak saját, más, nagyon rossz élményeim kórházi kezelésekről.

De szívesebben mesélnék arról, hogy milyen csodás volt. A terhesség is. A vége felé, amikor húgom, Mesi is nagy pocakkal volt, egyszer nála összejöttünk, és Móni, Veled együttműködve vizsgált minket ultrahanggal, találgattuk, mennyi lehet még hátra egyben-kettőben.

A vajúdásom hosszú volt és varázslatos élmény. Szó szerint: a nyákdugó kijövetelekor elindultam haza anyámtól, és a metrón egy paraszt bácsi, aki valami hosszú botot szállított, kántált – úgy éreztem, mintha sámánének lenne, nekünk. (Nem futóbolond, akiket gyakran lát a budapesti közönség; ez a bácsi egészséges volt, tiszta, és teljesen békés arcú. Bevallom, meg sem ismerném. Nem a személye volt a lényeg, azt hiszem.)

Ahogy ballagtam hazafelé a szülést megelőző, körülbelül 36. óra körül, enyhe jósló fájásokkal (ezeket hívják így?), olyan érzésem is volt, mintha hatalmamban állna mindenkit megáldani, aki a körülöttem magasodó épületekben és a föld alatt dolgozik, utazik, van. Bohókás gondolat. Nagyon jólesett. Nem akarom hosszúra ereszteni a mondandómat. A vajúdásom a továbbiakban – gondolom – ugyanannyira meghitten és jólesően zajlott, ahogy ez egy nővel előfordulhat, aki magára tud figyelni (megteheti) ilyenkor. Örökké hálás vagyok Nektek érte, mert részetek van benne.

Nagyon-nagyon szeretem Miki apai nagymamáját. Tizenegy éve ismerjük egymást; azelőtt-től a lányának érez, hogysem a fiával szorosabbra fűztük volna barátságunkat. Küldött nekem egy Weöres-verset, amit idéznék itt.

Köszönöm, Ági.

 

Anyámnak

Termő ékes ág, te,
jó anya,
életemnek
első asszonya,

nagy meleg virágágy,
párna-hely,
hajnal harmatával
telt kehely,

benned kaptam első
fészkemet,
szívem a szíveddel
lüktetett,

én s nem-én közt nem volt
mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egy.

Álmom öbleidbe újra
visszatér,
álmom öbleidbe újra
visszatér!

Alabástrom bálvány,
jó anya,
életem hatalmas
asszonya.

Énekem, ládd, néked áldoz,
félve lép.
Hajad: Pallas bronz-sisakja,
színe ép,

csak arcodon lett keményebb
minden árny,
mint a délutáni égen
vércse-szárny.

Első szép játékom,
jó anya,
gyermekségem gazdag
asszonya.

A kamaszkor tőled
elkuszált,
szemem a szemedbe
nem talált.

Így tűnődtem:
«Mért szült, mért szeret,
ha örökre élni
nem lehet?

Énmiattam annyi mindent
öl, temet!
mért nem tett a hóba inkább
engemet!»

A kamaszkor tőled
elkuszált,
férfi-szívem újra
rád-talált,

férfi-szívem a szívedre
rátalált,
megköszön most percet, évet
és halált.

Álmom karjaidba
visszatér,
álmom karjaidba
visszatér…

Erős ház, szép zászló,
jó anya,
sorsomnak nyugalmas
asszonya.

Majd ha cseppig átfolyt rajtam
mind e lét,
úgy halok az ős-egészbe,
mint beléd.

B. Zs. É.

Nagymamamese Miki születése > > >

Véletlenül kiválasztott mesék.