igaz történetek szülésről, születésről

463. nap: Zádor születése, aki második volt

463. nap: Zádor születése, aki második volt

Tudok szülni, nő vagyok, tehát tudok szülni, ez volt az előző szülés után az első gondolatom. El is határoztuk már akkor, hogy amint lehet, ismét szülni fogok, minél hamarabb. Tehát nem egészen két év múlva, amikor már az utat nem kellett kitaposni, nem kellett keresgélni, mert már meg volt az előzmény, már meg volt a számunkra legtökéletesebb megoldás, otthon szültünk megint. Ekkor elkezdtünk készülődni második fiunk fogadására. Azt gondoltam, hogy már semmi újat nem fogok megtapasztalni, azt gondoltam, hogy már a lehető legjobban ki vagyok okosodva szülésileg. Sem félni, sem megijeszteni nem lehet.

De ez a hitem tévedés volt, a hetedik-nyolcadik hónapban elkezdett kinyílni a méhszáj, és a kórházi orvosom aggodalmaskodott, szigorú ágynyugalmat rendelt, és felkészített egy koraszülés veszélyeire. Nagyon megijedtünk, ráadásul ‒ nem tudom, hogy az ijedség miatt, vagy már előtte is, de ‒ tényleg keményedett a hasam, rendszeresen. A kórházi orvos ijesztett, Ági pedig nyugtatott.

Így telt el az utolsó hónap, ami olyan jól sikerült, hogy kicsi fiunkat két héttel a kiírt időpont után szültem meg. A 37. heti vizsgálatra még elmentem, pedig akkor már teljesen elveszítettem azt a kis bizalmamat is a modern nőgyógyászatban, ami eddig volt. Tehát először rémisztettek a koraszüléssel és a kis súlyú gyermekkel, amikor ezen túl lettünk, jött az aránytalanul nagy gyerek és kis anyuka – kis medencével elmélet, és hogy nem fogom tudni megszülni, csak császárral. Nem mentem vissza ide se, a 42. hétig Ági vizsgált.

Egy szép szeptemberi hajnalon elindult Zádor az ösvényen, amit már előtte megtett a bátyja is. Nem éreztem szinte semmit, Zoli volt az, aki figyelte a hullámokat, amik olyan gyengék voltak, hogy fel sem keltem rájuk. Magyaráztam, hogy tudod, úgy volt Kendével is, hogy előbb elfolyik a magzatvíz. Ebben is nagyot tévedtem, de ez még betudható, hogy csak a második szülésem volt. Később már tudtam, hogy minden gyermekünk más és más személyiséggel megáldott, ugyanígy van a szülésnél is, hasonlíthatnak egymásra, de egészében nézve mégis mások.

Ott tartunk, hogy hajnali öt óra van, és én aludnék, de Zoli nem hagyja, mert ő úgy érzi, itt az idő, amit már oly régóta vártunk. Kéri, hogy keljek fel, hívjam fel Ágit, hogy halljuk, ő mit mond. Nem akartam hívni, olyan korán volt még, nem akartam felkelteni, amikor még nem is éreztem igazán, hogy szülnék. De amikor felkeltem az ágyról, egy olyan erős hullám tört rám, hogy alig értem el az asztalt, ahol a telefon volt. Hívtam Ágit, és úgy éreztem, hogy olyan inger jött rám, ami már a tolást követeli ki belőlem. Még fel sem ocsúdtam egyik ámulatból, már jött is a következő, és tolnom kellett, nyögtem, hogy ez nem ér, még nem is vajúdtam, hol marad a magzatvíz, hol marad a finom forró fürdő, a masszázs, a kényeztetés, a muskotályzsálya-borogatás? Hol marad?

Eközben Zoli feltűrte az ingét, komolyan mondom, kacagnom kellett a látványon, hát mi a csudát csinál, csak nem gondolja, hogy már ott tartunk? Az asztaltól már nem jöttem el, nem énekeltem, nem táncoltam, mint előzőleg, csak kapaszkodtam, az egyik kezem az asztalon, a másik a széken. Éreztem az erőt, amit Kendénél akkor tapasztaltam, amikor a gátamhoz feszült a fej.

Zádor csörtetett előre, az ő tempójához kellett alkalmazkodnom, ő jönni akart, és nekem engednem kellett. Egy nagy csobbanás, és a vízzel együtt előbukkant a fej, nyögtem, lihegtem, vártam. Ekkor jött meg Ági. Kérte, nyomjak újra, mert a baba feje elég nagy, jobb, ha minél hamarabb kint van a többi rész is. A következő tolásra Zádor megszületett.

Körülbelül háromnegyed óra alatt túl voltam a szülésen, háromnegyed óra alatt megszületett Zádor, a villámgyors, szép nagy súllyal, kerek fejjel. Hiányzott a kényeztetés, végig akció volt, semmi lazítás, semmi lesüllyedés és felemelkedés. De aztán amikor Zádorra
néztem, már vége is volt ennek a kis szomorúságnak.

Az előző szülésnél a gátam ép maradt, most viszont a gyorsaság és Zádor mérete miatt egy öltés kaptam Ágitól, hogy ne okozzon később problémát.

Mire Kende megébredt, addigra már lakója volt ‒ az előző héten berendezett ‒ mózeskosárnak. Így lettünk kétgyermekes család.

M. K. O.

Kende >
Benkő >
Csobán >
Tardos > 
Mikán > 

Véletlenül kiválasztott mesék.