1783. nap: Kórházi szülésem története
A fájdalomtól és a kimerültségtől alig éltem, de a szavaik eljutottak a tudatomig, csak erőm nem volt hozzá, hogy megvédjem magamat. Nagyon kiszolgáltatott helyzetben voltam, s tudtam, hogy amire igazán szükségem lett volna, a nyugalom, a csend, a szeretet és a sötétség, az egész egyszerűen megvalósíthatatlan.
Tovább
1782. nap: Eljött az idő…
Zenét kapcsoltam, elkezdtem táncolni, ringatni magamat, de mivel nem éreztem jól magam ebben, visszatértem az előszobába és egész végig állva értek a fájások. Szinte egyik a másikat követte – játszottam a fájással. Hol hagytam, hogy maga alá temessen, hol egyáltalán nem. Úgy emlékszem, amikor csak elhajoltam a fájdalomtól, sokkal kevésbé fárasztott ki, nagyon tudatos maradtam és egyszerre nagyon mélyen belül is.
Tovább
1781. nap: Egy évvel későbbi vallomás
Lassan egy éve. Mégsem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. Ha egy kicsi időm van csak, hogy magammal legyek, hátradőlök, becsukom a szemem, és érzem. Ha szomorú vagyok, azért, ha boldog, hát azért. Valahogy önkéntelenül ide kanyarodnak a gondolataim.
Tovább
1780. nap: Megérezhettük a Rendet (egy Apa írta)
Hosszas gondolkodás után, és rengeteg gondolat ellenére egy mondatot tudok mondani a szülésről: attól jó, hogy nagyon nehéz, és ez egy nagy ajándék a sorstól, hogy megérezhettük a Rendet.
Tovább
1779. nap: A doki majdnem lekéste
Szóval kérdezték, hogy kérek-e epidurális érzéstelenítést, mondtam, nem is tudom. Hozták a papírt, hogy írjam alá, de ugye az ember végigolvassa, amit aláíratnak vele... már nem értem a végére, úgy hajítottam el a papírt nagyívben. Ekkor mondja a szülésznő, nem epidurálunk, szülünk!
Tovább
1778. nap: „Minden másképp”
Tizenegy-éjfél között értem a kórházba, ahol ezzel fogadtak: „Otthon akar szülni? Tessék, akkor mit keres itt eltűnt méhszájjal?” A legális otthonszülés szókapcsolatra az orvos felprüszkölt. Ugyanő szólt a felettesének, hogy ezt nem vállalja. Miközben oxitocint töltöttek belém és többen megvizsgáltak, nagyjából 30 kérdést tettek föl, ketten, ugyanazokat, öt perc eltéréssel, és kiabáltak, ha a fájás miatt nem hallották jól a válaszaimat. Közben gúnyosan megkérdőjelezték az állításaimat.
Tovább
1777. nap: A lehető legtermészetesebb (Illés születése)
Aztán kapok valami meleget a hasamra. Egy törölköző, és meleg, és olyan jó. Tartják, de én is szorítom a hasamhoz, ez nagyon jó! És pattan valami, és folyik a víz, és kiáltok, hogy jaj, az új szőnyeg! Sietve törölnek, rakják alám a takaróréteget, megnyugszom, a szőnyeg megúszta, és jöhet a kitolás.
Tovább
1776. nap: Sebek (Kristóf születése)
Megvizsgál a szülésznő. Ez nagyon fáj, hogy fájhat ez ennyire, engem még sohasem vizsgáltak meg így. CTG. Megtudom, hogy „ovis fájásaim” vannak, és ha nem a 41. hetet tölteném, most hazaküldene. Padlót fogok, ezek itt nem kedvesek, sőt. Bántanak. El akarok futni, de már nem lehet. Azt mondja a hang, hogy menj haza, de maradok.
Tovább