1791. nap: Nem halok meg, én már tovább élek (Gergő)
Nagyon fáradt voltam, így a kétperces fájások között mindketten aludtunk, de lehet, hogy mindhárman. Sok-sok ígérgetés után (orvos által) reggelre született meg első gyermekünk, Gergő. Nehezen tudtam megszólalni, mert a könnyeimmel harcoltam. Vagy mégsem. Sok-sok mérés és ellenőrzés után elvitték. Folyton az járt eszemben, vajon megismerem-e, vajon őt kapjuk-e vissza?
Tovább
1790. nap: Az ükunoka (Gergő születése)
Éjfél körül értünk be a kórházba, pár perccel utána, de előző napra vettek fel a statisztika miatt. Az orvosom Budapesten volt a fiáéknál tűzijátékot nézni. Még nem volt gyakori a mobiltelefon, de sikerült a fiáéknál elérnünk. Mondta, hogy indul, de végül az ügyeletes orvos azt mondta, ne induljon, mert mire ideér, meglesz a gyerek. Aztán nem így lett. Fájás nem volt, de adtak oxitocint, hogy legyen.
Tovább
1789. nap: A következő gyermekünket is itthon szeretném szülni
Az otthonszüléssel kapcsolatban rengeteg tévhit és eltorzított történet kering. Engem pszichopedagógusként már szakmai szempontból is érdekelt, hogy mi az oka annak, hogy egyik szülőnek akadálytalan az otthonszülése, míg a másik anya komplikációkat él át.
Tovább
1788. nap: Álmaim szülése, Fanni Ajnácska születése!
Csak a fiammal maradtunk... Előjöttek belőlem az érzések, hogy ő programozott császárral született, nem volt meg ez a szép felkészülés, és örültem, hogy most ezt egy kicsit együtt is átélhetjük és meg is könnyezhetem. Potyogtak a könnyeim, de ugyanakkor nagyon boldog voltam. Nála pedig változatlanul megmaradt az a mélységes nyugalom.
Tovább
1787. nap: Szépen kicsusszant a feneke (Otthonszülés: Rita)
Jólesett a csend, a muskotályzsálya illata, a masszázs, az erős masszázs, aztán egyszer csak jött a bába is, aztán hoztak forró vizes, mézes, illóolajas borogatást… Mennyei volt! Nagyon jó érzés volt, hogy velem vannak, mindenki rám figyel, masszíroznak, itatnak, lesik minden vágyamat.
Tovább
1786. nap: Negyvenkét óra nélküle! (Programozott császármetszés: Bence)
A 38 hetes vizsgálaton megtudtuk, hogy ő is fartartással van... Aztán mondta az orvos, hogy így nem lehet megszülni, pláne, hogy első gyerek is, szó sem lehet róla, mert nagyon sok komplikációval jár stb. Akkor még mi sem voltunk elég tájékozottak, és az az igazság, hogy az addigi kórházi tapasztalataim és az én születési „élményem” miatt én sem szerettem volna kórházban farral megszülni a kisfiamat, nem volt hozzá elég bátorságom és hitem, na, meg rendesen fel is voltunk világosítva a sok negatív dologról, ami történhet.
Tovább
1785. nap: „Jaj, ez a gyerek farral van!” (Faros születéseink 1.)
Abban az időben még nem volt ilyen modern világ, nem jártak a kismamák öthetenként, sőt esetenként még gyakrabban szakorvosi vizsgálatra. Szóval abban az időben (hála az égnek) nem tudták előre, hogy a baba milyen pozícióban van az édesanyja pocakjában. Legalábbis az én szüleim nem.
Tovább
1784. nap: Jó szülni!
Jó szülni, mert egyszerűbb, zsigeribb a viszony azzal az emberrel, aki az ember lába közül bukkant elő csupaszon, mint azzal, akit talpig bepólyálva átnyújt (esetleg jóval utóbb) egy idegen nő.
Tovább
