1775. nap: Nem lehet mindig a munka körül pörögni (Juli és Robi szülése)
Megérkezem: Juli négykézláb vajúdik, Robi a derekát masszírozza. Amint kezet mosok és tiszta ruhát húzok, megkezdődik a kitolási szak – a kisbaba szívhangja remek állapotot jelez. Tíz perc múlva a kezembe csúszik a rózsás, kövér baba – Juli azonnal kéri. „Jaj, de nagy tanulság – sóhajt Robi –, hogy nem lehet mindig a munka körül pörögni”, és elkezdi ecsetelni, mi minden teendő van még vissza a ház körül.
Tovább
1774. nap: Időzítés (Csiri szülése)
Csiri felüvölt, mire a szomszéd határozottan megdöngeti a falat – innentől ez a ritmus öt-hat kontrakción keresztül: üvölt-dönget-üvölt-dönget. A nagymama vet véget a döngetős résznek – szól, türelmet kér. Az üvöltésnek a nyomás vet véget: domborodik a gát, benne egy fényes domborulat. Megérintem: puha, ruganyos. Áll a burok… de jó lenne valamivel megrepeszteni, de egyik kezemmel a gátat tartom, Mama nem jöhet be, hát próbálom a maradék kezem ujjával – nem megy.
Tovább
1773. nap: Elemi erővel (Ricsi születése)
Ellazulva, belesüppedve az ágyba már éreztem is az elemi erejű tolást, amit soha azelőtt nem éreztem, mert mindig utasításra kezdtem nyomni a másik kettőnél. Most viszont csak annyit éreztem, hogy valami irgalmatlan sebességgel igyekszik kifelé belőlem, a hasmenéshez tudnám hasonlítani ezt a visszatarthatatlan, de nem nyomási kényszerrel járó érzést. Hátradöntöttem a fejem a párnán, és valami orgazmikus-tehénbőgéses hangok kíséretében csak engedtem a légzést átáramlani lefelé, miközben a gőzgép csak jött kifelé.
Tovább
1772. nap: Nahát! Így is lehet? (Gergő születése)
A doki egyszer csak elkezdett hangosan vezényelni, hogy jó, most jön át a feje, most állítsam meg, igen, most ne nyomjak, most halad át, na, most egy kicsit nyomjak, állj – én nagyon igyekeztem mindent úgy csinálni, azt hiszem, közben olyanokat kiabáltam, hogy gyere, gyere ki!
Tovább
1771. nap: Ellenszélben (Nándi születése)
Ma is érzek egy kis büszkeséget azért, amiért ilyen ellenséges személyzeti hozzáállás és erőszakos nyomás ellenére sikerült kitartanom amellett, hogy várjunk akár egy egész napot is, de ezért a tartásért örök hálám illeti Geréb Ágnest. Ha nincsen az ő információs hete, soha nem leszek tisztában azzal, hogy miféle következményei lehetnek, ha elindítanak egy beavatkozásspirált.
Tovább
1770. nap: Otthon nem szülés Angliában
Próbáltam minden pozíciót, labdát, sétálást, ágyon fekvést, ez volt a legrosszabb, és ezek után elmentünk a zuhanyzóba a férjemmel. Ez volt a megváltás, négykézlábra ereszkedve, a férjem meg tusoltatta a hátam, derekam. Mivel már jóval több mint 24 órája elfolyt a magzatvizem, így a szülőkádban nem vajúdhattam, de a zuhany fantasztikus volt. Én azt hittem, fél órája vagyunk bent, de a férjem elmondta, hogy több mint két órát tartózkodtam bent.
Tovább
1769. nap: „Gyereknek gyerek a barátja” (Péter)
Három-négy fájás jött nem’tom hány percenként, de minden következőnél azt éreztem, mintha körbecsavarnák az összes szervem, és egy hajókötéllel rángatnák kifelé... Ezután már jeleztem, hogy én MOST szeretnék szülni!! Tolófájásokat éreztem.
Tovább
1768. nap: Welcome in való világ (Zsófi)
Három (szor három) nyomásból kipottyant Zsófi baba. Ebből egyet nagyjából tudtam, hogy mikor kell nyomni, a másik kettőnél elkelt a segítség. Az első után még „semmi izgalmas” nem történt, de ujjongott a csapat, hogy már látszik a haja. Nagyjából ilyenkor lehetett a gátmetszés, amitől végig paráztam, hiszen egy szikével kettévágnak... jaaajjj, az biztos extra gáz... No, hát azt gondoltam, hogy egyáltalán nem vágtak, mert semmit nem érezte a vágásból!
Tovább