1524. nap: Bendegúz érkezése – csoda, második felvonás!
A doulámért kiáltottam, amikor belépett, és azt mondta, itt van. Megnyugodtam. Elmondtam, hogy szülök, amit persze biztos látott is. De utólag azt mondta, ő is nehezen hitt a fülének, amikor bejött… Cs. eközben nagyon aggódott, és hívta a bábákat, jöjjenek gyorsan. Aztán kijött a szobából, és megkérdezte a doulát, hogy hívjanak-e mentőt… ekkor már kevésbé voltam szalonképes, és közöltem, kinyírom, ha mentőt hív.
Tovább
1523. nap: Bori (egy csoda) születése
Hiába voltam ott, úgy éreztem, mintha a testemen kívül lennék, és onnan figyelném az eseményeket. Nem tudtam szólni, hogy ne vágják el a köldökzsinórt. Miután megtörtént, és a picit elvitték tisztogatni és lemérni, az orvos elkezdte összevarrni a gátsebet… Úgy éreztem magam, mint egy darab hús… mint akit épp megerőszakoltak. Próbáltam az orvost bemutatkozásra bírni, ha már egyszer az alsó felemet varrja épp. Megtudtam a nevét. Legalább.
Tovább
1522. nap: Szülni természetes
Egyedül voltam otthon a három gyermekemmel, így csak akkor tudtam felmenni hozzá, amikor a férje és a nagylánya lejöttek az enyémekhez. Így ketten maradtunk ezzel a szüléssel, illetve hárman a kifelé törekvő babussal együtt. Amire odaértem, már jött kifelé a baba.
Tovább
1521. nap: Ez minden gyermeknek járna!
A kitolás alatt még többször helyzetet változtattam, végül az ágy mellett guggolva szültem meg a fiamat, úgy hogy a húgom tartott közben hátulról. Azt tudom, hogy addigra már igencsak fogytán volt az erőm, valószínűleg a korábbi haszontalan nyomások miatt is, de valódi kemény fájdalomra itt már nem emlékszem. A szükséges erőt pedig a szeretetteljes és megfontolt segítség még előcsalogatta belőlem.
Tovább
1520. nap: Így is lehet?!
A húgom messze járt, egyetértésben a gyermekével küzdött a mielőbbi találkozásért. A férje próbált technikai segítséget nyújtani, aminek persze nem volt túl nagy lehetősége, azt hiszem, ő nem érezte túl jól magát. A mi családunkban talán nem csak a férjem és én gondoljuk úgy, hogy a szülés nem férfidolog. A percek repültek, minden nyugodt volt, és éreztem, hogy minden rendben – ezt próbáltam közvetíteni is.
Tovább
1519. nap: Sikerült természetesen!
A szülés számomra szépen zajlott, a szokásos felvételi protokoll után volt egy kis vitánk amiatt, hogy ilyen sokkal a magzatvíz elfolyása után jöttem. Vért vettek a fertőzés ellenőrzésére, és antibiotikum-tablettát adtak, amit a kedves szülésznő megmutatott, hogy melyik kukába dobhatok.
Tovább
1518. nap: Egy nem várt császár
Nem ijedtem meg, nem ellenkeztem, nem aggódtam, csak sodródtam... gyorsan felállt a csapat, én már nem éreztem, csak húzást-vonást, nyomást, és hogy a gyomrom fáj, miközben dolgoztak rajtam. Hallgattam a beszélgetést, ami a legkevésbé sem volt tekintettel rám. Itt tudtam meg például, hogy a fogadott orvosom, ha valaha szül (eddig nem tette), akkor csak császárral fog.
Tovább