1501. nap: Mint a katonaság – kórházi szülésem története (Szonja)
A lábaim fehér valamibe bugyolálták és kikötözték, mert ez a szokás. Aztán jött az orvosi utasítás, hogy „Nyomjon!” Hát az nekem nem ment. Erre az orvos módosította az utasítást, hogy „Kakiljon!” Én a magam részéről azt gondoltam, hogy épeszű ember próbált-e már valaha is a hátán fekve kakilni, vagy nem. Nekem ez sem ment.
Tovább
1500. nap: Ahogy a Nap is egyformán melegít minden embert
Amint kikerültünk a klinikáról, rögtön elvittük Andrist bemutatni Áginak. Neki az is mindvégig annyira természetes, magától értetődő volt, hogy mi ketten a párommal összetartozunk, mint szülők – a kisfiunk kettőnkhöz tartozik, még meg sem fogant, amikor már mindketten vártuk őt. Anya, Apa, majd a Baba Ági szemében egy összeforrott egységet jelentett, ahogy nekünk is. Megint az a gyönyörű, felséges Madonna-mosoly Ági arcán, ahogy gyöngéden a karjába vette csöpp babánkat.
Tovább
1499. nap: Akit megálmodtunk (Adél születésének története)
Az orvosommal az volt a megállapodás, hogy csak akkor jön be, ha hívjuk! A két szülésznő csodálatos munkát végzett. Közben gyertya volt, zene, illat. Bár kórházi szülés volt – féltem, mint a tűztől –, de nem éreztem semmi negatívumot, pedig eléggé nem akartam oda menni. A három napból kettő jól telt, összebarátkoztam a vaslédi nővérrel, a kőszívű csecsemőssel, szóval nincs okom panaszra.
Tovább
1498. nap: Ő tudja, hogy miért van itt (Kincső)
Fürkésző szemei az enyémet keresték, tekintete egy pillanatra tiszta és átható volt, mint aki tudatni akarja velem, hogy ő tudja, hogy miért van itt. Vajon én is? Ez a tekintet beégett az emlékezetembe. Ez az emlék azóta csak megerősít abban a hitben, hogy ő nem az enyém, csak egy időre nálam lakik, az én – a mi – fejlődésünk javára.
Tovább
1497. nap: Áldással indult… (Ráhel)
Ötgyermekes anya lettem, akinek az anyaság már nemcsak a kacagást, szaladgálást, problémamegoldást és sebgyógyítást foglalja magában, hanem a csendes békességet, a bölcsességet sugárzó szempárt és a végtelen távolságot is átívelő szeretetet. Samu születése után azt mondtam Geréb Áginak, hogy ha végre szabad lesz, szülök még egy ötödik babát is. Ráhel fogantatásával egy időben feloldották a házi őrizetet, ennek ellenére nem beszélhettünk és nem találkozhattunk, mert babát vártam. Ági nem szabad még ma sem.
Tovább
1496. nap: Egy keresztény anyuka története (Ádi születése)
Aztán jött a nem kedves szülésznő, hogy ne kiabáljak, maradjak csendben, és a hasamba könyökölt, amikor toltam. A pasi elnyiszált, ezt nem éreztem, csak azt, hogy nyiszál szikével. Végre kibújt Ádi. Azonnal eltüntették, hallottam, hogy a másik szobában felsír.
Tovább
1495. nap: Beavatásom az otthonszülésbe (Illés születése doulaszemmel)
Minden annyira a helyén volt! Z. és C. között tapintani lehetett az összhangot. De a bábák közt is. És igenis volt helyem a két bába mellett is. Annyira természetes és magától értetődő volt minden, ami zajlott és történt. Ennek mindig, minden szülésnél így kellene lenni.
Tovább
1494. nap: Illés, a nyugalom és béke szigete
Összehasonlíthatatlan volt ez a vajúdás az előző, oxitocinnal és EDÁ-val végigcsinálthoz képest. Most éreztem a testem. Éreztem, hogy mit csinál. Tudtam, hogy mi történik, éreztem, mikor kell nyomni. És senki nem mondta, hogy rosszul nyomok. Biztattak és dicsértek, erőt adtak ezzel is.
Tovább