1395. nap: Két-ségbe esve (kék bársony mese)
Az is csak később bánt, hogy a kislányommal való első igazi találkozásnál, a múló érzéstelenítéstől reszketve, meztelenül, először próbálkozva a szoptatással, fél tucat védőnő állja körül az ágyunkat. Továbbképzésre jöttek a kórházba, hát most megnézhetik, hogyan szoptatnak itt császár után a kismamák.
Tovább
1394. nap: Második alkalom: hagyjanak!
Sokan nem értettek, a saját családom sem. „Nem lenne egyszerűbb megint belemenni a műtétbe?” – kérdezték sokan. NEM. Nem lenne az. Miért választanék egy nagy hasi műtétet, egy újabb heget ahelyett, amire születtünk, amire ki lett találva a testünk?
Tovább
1393. nap: A gyöngédtelen születés (Noncsi érkezése)
Korábban létrejött varázslatos egységem születendő babámmal eddigre teljesen megszakadt. Nem voltam már kapcsolatban azzal, ami a testemben történt: parancsokat teljesítő kiskatona lettem. Alárendelt, tudatlan (tudatától megfosztott) végrehajtó.
Tovább
1392. nap: Szembenéztem a félelmeimmel (Lili születése)
Abban a pillanatban az a kép villant be, mikor a szavannán kicsusszan a kis gazella az anyja hasából. Ilyen érzés volt az utolsó pillanat. Hihetetlen megkönnyebbülés volt bennem és persze boldogság, de nagyon nem tudtam felfogni, mi is történt.
Tovább
1391. nap: Gyorsvonat (Noel születése)
Egy nagy pukkanás vagy reccsenés történt bennem, még a férjem is hallotta, és jött az özönvíz magzatvíz, és olyan erős görcsök, szinte egybefüggően, hogy elakadt a szavam. Felültem, és lehajtottam a fejem, és elöntött az igazi fájdalom, nem is tűrtem csendben úrinő módjára, hanem mindenféle hang, zihálás, nyüszítés elhagyta a számat.
Tovább
1390. nap: Még jó, hogy csomagban fizettem elő a terhesgondozásra (Máté)
A szülés után meg voltam róla győződve, hogy mindennek így kellett történnie, osztogattam is a vastag borítékokat. Még az orvosomnak is adtam, aki a kitolás alatt ásítozott, utasítgatott, és rám szólt, hogy „Hang nélkül!”
Tovább
1389. nap: Egy angyal született! (Bori)
Egyszerűen a világra jött egy lélek, és mi örültünk neki. Tudtuk, hogy akik ott vannak, nem a vaskos borítékért teszik, amit tesznek, és tudtuk, velünk lesznek mindig. Tudtuk, értünk vannak ott, és ez a legfontosabb velük kapcsolatban.
Tovább
1388. nap: A szülés belül zajlik
Próbáltam viccelődni: az is kijött belőlem, amit csak holnap reggel terveztem megenni. Nem jött be. A humorérzékemet tartsam meg magamnak, lábakat fel, cső a popóba. Utóbb rájöttem, hogy mázlim volt. Ugyanis így kaptam úgy 40 perc magányt a vécén. Nagyon jó volt, hogy egyedül voltam. Bármilyen abszurdul hangzik, a szülésem kórházban töltött fázisának a legintimebb részét egy vécén üldögélve töltöttem.
Tovább
