igaz történetek szülésről, születésről

1389. nap: Egy angyal született! (Bori)

Megjelent: 2014. júl. 25.

Születésmese? Leírás a szülésről? – annyi minden kavarog bennem ezzel kapcsolatban. Régen volt, de soha nem felejtem el. Megszületett a lányom, Bori, és ebben Ti segítettetek nekünk…

Ez volt az első, nem kórházban szülésünk a szerelmemmel, de most már azt is tudom, hogy nem az utolsó. Bori lányom huszonharmadikán jött a világra. Otthon… Előtte két fiam, Bendegúz és Guszti kórházban születtek.

Nem tudtam, milyen, ha nem kórházzöld falak között jön valaki a világra, de azt tudtam, a születés nem betegség, hanem valami felemelő dolog, aminek semmi keresnivalója a „steril”, fehérre mázolt, csempézett falakhoz. Nem akartam kimerült orvosokat, azonnal megfürdetett gyerekeket és álságos méricskélést látni – ez biztos volt. Nem érdekelt, hogy a gyerekem milyen felvételi pontszámmal érkezik a világra, és az sem zavart, ha nem makulátlan a megjelenése. Jobban szerettem volna a kezemben fogni, nyugalomban, amolyan meghitt születést akartam. A kórházban, ahol a két fiam született, erre esélyem sem volt. Mérték, mosták, kicsit elvitték, és gratuláltak, mint egy sportversenyen a megszületéséhez.

Mások is szültek akkoriban ugyanazon az emeleten, sőt szobában, amolyan gyerekgyár. Elképesztő volt a többemeletes állványokon tologatott újszülöttek csoportja, mint egy raktárban. Vonalkód(?), az is volt a kezükön… Neve – gondoltam, nem mindegy? – Emberi lény és a fiam, meg jól van a mamája és ő is meg én is. Néhány óra tökéletes eufória, ennyi az egész, persze nem a gyerekgyárban… Akar egy jó pelenkát egy jó beszállítótól? A szoptatáshoz remek eszközeink vannak, és jó áron… Néhány kiadvány ruhákról „egészségügyi” felszerelésekről, meg mindenről, ami a gyereknek csak kell. Szerintem meg pont ez nem kell. Ez valami másról szól. Nem a gyógyszer- és segédeszközgyárakról, nem a rosszul szervezett kórházakról, nem a fáradt orvosokról, egész egyszerűen CSAK hármunkról!

Szóval, ezért lett otthonszülés… Nem volt más. A kórház, az nem, kell valami más, ami tényleg arról szól, ami valójában a születés. Mielőtt elkezdődött, sok minden foglalkoztatott. Persze, volt itt is oktatás, nem olyan, mint a kórházban, nem sejtek meg szaporodás, hanem szeretet és születés. Ugyanaz a téma, csak másképpen. Végigmentünk rajta, mint egy iskolát jártuk végig a fázisokat. Eleinte kérdeztem a mentőről a ház előtt, meg mi van, ha baj van, meg a biztonság, meg ami valószínűleg mindenkinek a fejében kering egy ilyen esemény előtt. Mindig ugyan az volt a lényegi válasz: „A születés nem betegség!” – és tényleg nem az.

Ezt kéne megérteni végre. Egy gyereknek és a szülőnek a születés valami Isteni pillanat, egyszeri és megismételhetetlen. És ehhez arra van szükség, hogy a nyugalom, a meghittség lengje körül ezt a néhány órát. A szeretet járja át mindazokat, akik ott vannak, és azokat, akik segítenek benne a szülőknek.

Próbálok írni erről. A véres meg orvosi részletekről. Nem tudok. Nem is akarok. Nem volt ilyen. Megszületett egy angyal, és nekem volt időm észrevenni, hogy közöttünk van. Akik ott voltak, meg nem a főszereplők voltak, ezt a szerepet meghagyták a családunknak. Úgy lettem apa, hogy nem jártam az onkológián keresztül a szülészetre. Nem volt kiírva egy táblára, hogy szülészet-nőgyógyászat! Egyszerűen a világra jött egy lélek, és mi örültünk neki. Tudtuk, hogy akik ott vannak, nem a vaskos borítékért teszik, amit tesznek, és tudtuk, velünk lesznek mindig. Tudtuk, értünk vannak ott, és ez a legfontosabb velük kapcsolatban.

Innen lehet, hiányzik az a sok gondolat, hogy Ági és társai mindent elmondtak, mindenre figyelmeztettek a szülés előtt és közben. Tökéletes orvosi és nem tudom, milyen háttérmunkát teljesítettek, és ettől talán csökken majd a büntetési tétel…

Nem fogok ilyeneket írni, mert azt érzem, az, hogy Bori angyal születésénél ott voltak, és részesei voltak ennek a csodának, mindent meg kell, hogy magyarázzon azok számára, akik tudnak olvasni, és túl vannak a fenti – lehet – zagyvaságaimon. Életre szóló élményt kaptam a feleségemtől, a lányomtól és nagybetűvel TŐLÜK is. Megtanultam, hogy tényleg lehet valamit önmagáért csinálni, miközben a teremtésnél segédkezünk, mert ennél szebb dolog tényleg nincs!

Miért ragadtam most billentyűzetet? – mert hamarosan születik a negyedik gyerekem. Megint otthon! Mert ez egyszer már tökéletes volt…

Köszönjük szépen.

N. R.

 

Véletlenül kiválasztott mesék.