1348. nap: Meleg, simogató érzés (Gergő születése)
Egy meleg, simogató érzés után megjelent a kis csöppség, nem akartam hinni a szememnek! Csabi szerint kifejezéstelen arccal bámultam rá egy rövid ideig. Aztán a karjaimba vehettem. Nem voltak gondolataim, csak érzéseim, mégis dőlt belőlem a szó.
Tovább
1347. nap: Angyali üdvözlet (Liliom)
Meghallottam a hangomat – mintha áttört volna egy kapu, tehénbőgés, nyitott felszabadult gége –, és pattant a burok, és jött a lány… minden macera és siettetés nélkül, száguldott kifelé, feszített, de nem fájt. „Jön a baba!” – dúlám szaladt a bábáért, férjem nyújtotta a kezét fogadni őt, bár végül a bába kapta el, mert még épp odaért.
Tovább
1346. nap: Sólyomröpte (Ákos)
Le akarok mászni. Nem lehet, feküdjek hanyatt. Nem. Oké, feltérdelek az ágyra. Szülésznő: „Te jó ég, én így még sose láttam szülést, hozzá se férek.” Doki itt adja fel, mert ezek szerint ő sem. Feküdjek hanyatt. Nem. Akkor oldalt, de a végén hanyatt kell. Ő nem a Geréb Ági, mondja.
Tovább
1345. nap: Isten ajándéka (Máté)
Szerettem volna állva megszülni. Nem lehet, itt sajnos nem lehet, mondta a szülésznő. Felfeküdtem a szülőágyra. Együttműködtem én mindenkivel, úrinő tud viselkedni. Csak halkan suttogtam a kisfiamnak: „Gyere, picim, nagyon várunk!”
Tovább
1344. nap: Tanítómesterem (Alma)
Elkezdtem kibeszélni magamból, ami fájt és bántott, és a többiek meghallgattak. Aztán végighallgattam a többieket, akik kibeszélték magukból a sok fájdalmat és nehézséget, ami meg nekik volt óriási dolog. A másfél nap végére szempontváltás történt nálam. Ahogy hallgattam a többieket, rájöttem, hogy már nem irigyelek senkit és nem utálok senkit. Mélyen együtt éreztem velük, és elkezdtem magammal is végre együtt érezni, ezáltal elengedni mindent, ami görcsbe tartott.
Tovább
1343. nap: Ambuláns szülés – születésnapi ajándék (Iván)
Rögtön az alternatív szülőszobába mentünk, oda, ahol Ákos is született, éppen egy évvel korábban. Megvizsgált az orvos, a méhszáj teljesen nyitva volt. Amikor ezt meghallottam, majdnem elsírtam magam örömömben, és arra gondoltam, hogy te jó ég, tényleg lehet ennyire gyorsan és ilyen rövid hullámokkal is szülni?!
Tovább
1342. nap: Küzdelem (Ákos születése apaszemmel)
Ahogy visszanéztem, már egy teljesen más embert láttam. Úgy éreztem, mintha újra beleszerettem volna. Egy olyan büszke és erős nőt láttam, akinek a szenvedés és a küzdelem valami kitörölhetetlen nyomot hagyott az arcán, de ennél sokkal többet kapott vissza a természettől. Gabi erre csak azt mondta, hogy most születik meg az anya.
Tovább
1341. nap: De mikor lesz már vége? (Ákos születése)
Folyton az órát néztem, én reggelre meg akartam szülni ezt a babát! Gabi mondta, hogy leszedi a falról az órát, ne azt nézzem, és csak Ákos tudja, mikor kell jönnie, senki nem sürget, nyugodjak meg, minden rendben. Nehéz volt megnyugodni, annyira, de annyira fájt!!! Hiába voltak velem négyen, hiába támogattak, masszíroztak, fogták a kezem, tudtam, hogy csakis én egyedül tudom ezt a gyereket megszülni.
Tovább