1364. nap: Tomas, a kistestvér (Londonban)
Közben azon gondolkoztam, hogy mi lesz Aidannel, hiszen azt nem terveztem, hogy ő is jöjjön velünk. De a férjem úgy határozott, hogy mindenki együtt lesz a szülésnél, és én beleegyeztem, így aztán engem betoltak egy gyönyörű luxus kórházi szobába (csak ott volt már hely), és a férjem és Aidan jöttek velem.
Tovább
1363. nap: Aidan – Erős férfi
A fájdalom nagyon intenzív volt, egészen meglepett, kérdeztem a bábákat, hogy tudnak-e valamit adni. Azt ajánlották, hogy próbáljam ki a dinitrogén (vagyis nevetőgáz) -palackot. Valóban adott egy kellemes, felemelő érzést, és kicsit meg is nevettetett.
Tovább
1362. nap: Asszonysorsok (Julika születése)
Mintha ez már tolófájás lenne. Nincs benn senki. Mit csináljak az infúzióval? Kihúzni nem tudom, mindkét kezem be van kötve. Pedig már itt van. Nem tudok odanyúlni, az ágy még nincs szülőhelyzetben, de a karom automatikusan nyúl előre, kiszakadnak a tűk, leesnek, minden magától megoldódik. Kezemben tartom a fejét, a törzsét.
Tovább
1361. nap: Ki kopog? Megjöttem! (Laci)
Minden könyvet elolvastam a szülésről, de ilyen fájdalomról nem olvastam, csak azt a mondást ismertem: „Majd megismered anyád fájdalmát!” Hát sikerült megismernem.
Tovább
1360. nap: A csendes fiú (férjem születése)
„Újra! Gyerünk, erősen! – az orvos valamit csinált. – Már látom a haját. Nagy haja van. Most fordul a fej – próbált kedveskedni az orvos, de maga is nagyon fáradt volt. – Elakadt a karja. Várjon, most ne nyomjon.” Viki iszonyú fájdalmat érzett, amikor az orvos lapátkeze belenyúlt, közben újabb fájás indult. „Megvannak a karok és jön a teste is. Még egy nyomás!”
Tovább
1359. nap: Csilla, aki hét fiút is kitesz (testvérem születése)
Sikoltás, nyugalom. Sikoltás, nyugalom. Na, ezt is elmondom a lányomnak, hogy akkor lélegezzen mélyen, amikor nyugalomban van, és lélegezzen aprókat, amikor sikoltozni készül. Ő is megismeri majd az „anyja kínját”.
Tovább
1358. nap: Élet és halál – avagy halál és élet (saját születésem)
Minél egyszerűbben szeretne szülni. Édesanyja elmondta neki a szülések folyamatát, fegyelmezett akar lenni, mint aki mindent tud. Aztán csak felkiált, olyan fájdalom hasítja egész testét. Ilyen nincs! Ez lehetetlen! Nem lehet ebből megszabadulni?
Tovább
1357. nap: Egyedül a nehéz órában – születés egy erdélyi faluban (apukám születése)
Mire az éjszakában megérkezett a férj és a bába, a kicsi asszony már a mellén tartotta a magzatmázas gyermeket fehér vászontörölközőkbe takarva. Nem tartott soká a szülés, és a placenta is előbújt. A gyermek össze volt még kötve vele, kicsit pulzált a köldökzsinór, de a baba nem sírt, hanem csendesen lélegzett, mintha beszélt volna anyjához.
Tovább
