Kezdőoldal » Szüléstörténetek » 1364. nap: Tomas, a kistestvér (Londonban)

1364. nap: Tomas, a kistestvér (Londonban)

Megjelent: 2014. jún. 30.

Tomas születését otthonra terveztük, de a sors másképp döntött. Huszonhatodikán született, reggel 8 óra 22 perckor. Mivel az első gyermekemet otthon szültem kellemes, nyugodt körülmények között, minden komplikáció nélkül, ezért a másodikat is otthonszülésnek terveztem. Viszont, a drága másodszülött fiam úgy döntött, hogy neki kilenc hónap túl sok odabent, és ő nyolc hónap után bizony világra akart jönni.

Hajnali négykor ébredtem, erős fájásokra. Előző nap volt egy kis véres folt a bugyimon, ezért beszaladtunk a kórházba, de ott úgy döntöttek, hogy ez nem jelent semmit, ezért hazaküldtek.

Reggel hatkor szóltam a férjemnek, aki azt mondta, hogy biztosan csak a hasam csikorog, menjek a vécére, őt meg hagyjam aludni. Hét órakor már nem bírtam, és bejelentettem, hogy én bizony nagyon hamarosan szülni fogok, úgyhogy hívja a mentőket. Kihívta a mentőt, és a mentős megállapította, hogy itt tényleg szülésről van szó, úgyhogy irány a kórház. A férjem felébresztette a kis kétéves Aidankét, aki álmosan nézte, ahogy a mama jajgatva görnyedezik jobbra-balra. Mindannyian beszálltunk a mentőbe, mivel nem voltam felkészülve a szülésre, semmi se volt becsomagolva, táska nélkül indultunk a kórházba.

Közben azon gondolkoztam, hogy mi lesz Aidannel, hiszen azt nem terveztem, hogy ő is jöjjön velünk. De a férjem úgy határozott, hogy mindenki együtt lesz a szülésnél, és én beleegyeztem, így aztán engem betoltak egy gyönyörű luxus kórházi szobába (csak ott volt már hely), és a férjem és Aidan jöttek velem. Míg ők a luxus kádat és a nem működő lávalámpát nézegették, én feltérdeltem az ágyra, és elkezdtem tolni. A bába, aki éppen ügyeletes volt, meghallgatta a babám szívhangját, majd azt mondta, hogy rá szeretni szerelni a gépre, hogy figyeljem a szívhangot. Mondtam neki, hogy semmi értelme, perceken belül szülni fogok. A bába egyetértett, mivel érezte, hogy a baba feje már teljesen lent volt.

A méhvizem viszont még mindig nem ment el, ezért a bába (egy fiatal, vékonyka afrikai nő, szinte túl fiatalnak tűnt ahhoz, hogy bába legyen) elővette a kötőtűszerű szúrópálcát, és átszúrta a burkot. Mindent elárasztott a méhvíz, közben nekem hirtelen vizelhetnékem is lett, bepisiltem. Méhvízben és vizeletben úszva, térdepelve szültem meg Tomikát. Érdekes módon ő is azonnal pisilt egyet, ahogy megszületett. Mindez azért is érdekes, mert a horoszkópja Halak, és valóban szinte „úszva” született az én kis halacskám.

Ugyanúgy, mint a bátyjánál két évvel korábban, őnála is a köldökzsinór a nyakára volt tekeredve, és a bába azonnal letekerte a zsinórt. Szülés közben pedig masszírozta a gátamat, és ezért aztán csak egy apró kis szakadásom volt, amit nem is kellett bevarrni.

Tomas egészséges, bár kissé vékonyka újszülött volt, 2900 grammos, kicsit ordibált, de szopizni nem akart. Egy idő után elhalkult, aztán elaludt, és ezek után 24 órán keresztül csak aludt. Én nem bántam, eléggé nagy sokk volt számomra, hogy nyolc hónap után hirtelen egyszer csak előbújt a kisbabám, akit egy hónappal későbbre vártam. Viszont a bábák és az orvosok úgy döntöttek, hogy egy egészséges újszülöttnek szopiznia kell, nem aludni, ezért nem engedtek minket haza. Végül este nyolckor a férjem bejött újra hozzánk (ekkor anyukám már ott volt nálunk, mivel azonnal felugrott az első, Londonba menő gépre, amikor meghallotta, hogy jön a kisbabám), és addig követelte, hogy engedjenek minket haza, hogy végül az orvosok beleegyeztek.