igaz történetek szülésről, születésről

1358. nap: Élet és halál – avagy halál és élet (saját születésem)

Megjelent: 2014. jún. 24.

Mindketten szegények voltak. De szerettek volna gazdagnak látszani. Ilonka a gazdag konzervgyáros rokon házában nyaralt Kecskeméten, Pista négygyerekes özvegy édesanyja mellett pusztította a kenyeret. Dolgozott, de keresetéből legfeljebb néhány szál virágra futotta, hogy megajándékozza gazdagnak vélt szerelmét.

Eljött az ősz, Ilonka hazament szoba-konyhás lakásukba, ahol jelenleg hárman laktak apjával, anyjával. A nagyobb fiúk ugyancsak Kecskeméten dolgoztak a gazdag rokonnál, Platternál. Háborús idők voltak, Platter a németeknek szállított konzerveket; mindenkinek tudott munkát adni, amíg el nem vitték őket katonának.

Pista eljött Pestre Ilonka után, de Ilonka szégyelte szegénységüket. Pistának pedig egyetlen ruhája volt, a jólelkű viceházmesternő padlásszobájában húzta meg magát Ilonkáék házában. Minthogy eddig inkább ügyes, jómódú vállalkozók udvaroltak Ilonkának, hiszen édesapja és bátyjai is jó szakmát tanultak: lakatos, műszerész, gépész, kárpitos fiúkat ismert, a család csodálkozva fogadta be a munkanélküli Istvánt, aki ekkor kezdett munkát keresni Pesten. Közgazdasági egyetemet végzett, testvérei kertészmérnökök, lánytestvére tanítónői diplomával éppen kisgyerekeivel és férjével élt vidéken.

Mi volt bennük a közös? Mindketten rajongtak az irodalomért. Ilonka anyja is ontotta a verseket egész nap a háztartási munka mellett. Ilonka Arany balladáin nőtt fel. (Később a lányai is ennek alapján vettek részt az iskolai szavalóversenyeken.) Minthogy István felmenői mind tanítók, református papok, tanárok voltak, Ilonka, ha csak tehette, a Városliget árnyas fái alatt Pista irodalmi óráit hallgatta. Barátaik is ilyen körökből jöttek. Lassan a kis házmesterlakás irodalmi szalonná vált esténként, az apa, József üdítette fel a társaságot műszaki találmányaival.

Ilonka is dolgozott már, gép- és gyorsírónő volt, és első fizetéséből egy kisméretű zongorát vett hitelre a kis szoba-konyhába. Délutánonként édesanyja is leült és kipötyögte az ismert dallamokat. A házukban élt egy zongoratanárnő, Dwersz Juliska, aki foglalkozott vele annak fejében, hogy Ilonka bevásárolt neki a környékbeli üzletekben. Attól kezdve zongorajáték és daléneklés fogadta a ház lakóit, mert a lakás ablakai az udvarra nyíltak.

Miután 1940-ben összeházasodtak, az apa a szemközti ház kétszoba-összkomfortos lakás bérletét szerezte meg nekik. Akkor Pista magántisztviselő volt a Pamutiparnál. Immár beszélgettek a leendő családról is, de Ilonka nagyon félt a háború veszélyeitől. Esetleg neki kellene felnevelni gyermekeit szülei segítségével. Amikor tehát várandós lett, szeretett volna egy nőgyógyászt találni, aki az abortusztörvény ellenére segít rajta. Annakidején édesanyjának egy bába intézte el ilyen problémáit 1914 és 16 között. Pista ezt nemcsak ellenezte, de mint erősen vallásos papcsaládból származó ember gyilkosságnak nevezte, és nem élt volna együtt egy gyilkos asszonnyal.

1941 nyarán már az utolsó hónapokban volt Ilonka. Édesanyja segített neki a háztartásban. Ott pihent a kereveten, és visszagondolt az elmúlt év boldogságára, szerelmükre, szép lakására, amit bátyjai segítségével úgy rendeztek be, hogy ott már igazi irodalmi szalonestéket lehetett tartani. Folyt a politizálás is a férfiak között, majd egyet-egyet közülük behívtak katonának. Pista még dolgozott. De naponta lehetett várni a behívót, mert Magyarország ezen a nyáron üzent hadat Szovjetúniónak. Mindnyájan ettől rettegtek. Oroszország olyan nagy, hogy Európa többször beleférne. Micsoda ostobaság azt képzelni, hogy innen élve ki lehet kerülni! Vajon az ország vezetői soha nem tanultak földrajzot, történelmet? Persze, Ilonka is tudta, hogy a leszakított országrészekért cserébe történt ez az egyezkedés.

Váratlanul Pista lép be az ajtón. Leül mellé az ágyra. „Ilonka, szörnyű dolog történt. Laci bátyád meghalt.” Ilonka nem érti, de a szobába belépő másik bátyjának egyszerre megőszült a haja egyik percről a másikra. Ilonka felül az ágyon és pofonvágja a férjét. „Nem igaz! Ne beszélj ilyen szörnyűséget! Ne hazudj!”

Egy a háborúból eltávra hazaérkezett férfi a puskáját tisztította, onnan röpült el a golyó a szomszédban dolgozó Laci fejébe. És Ilonka számára Laci bátyja lelke a méhébe szállt. Nyugodt, csendes, mindig békét kereső gyermek lesz, aki nem sokára a világra jön, pont olyan, mint Laci volt. Ebben a gyermekben fogja Lacit is szeretni ezután.

Néhány nap múlva, augusztus elsején Ilonka úgy érzi, hogy nedves lett az alsó ruhája. Egyedül van otthon, átmegy a szomszédba telefonálni férjének a munkahelyére. Akkoriban egy házban csak egy telefon volt. Sürgős esetben mindenki onnan beszélhetett. Míg ő telefonált, a szomszédasszony átszaladt Ilonka édesanyjáért. Gyorsan megérkezett Pista is barátja kocsijával, munkatársai tudták, hogy bármelyik pillanatban szülhet a felesége.

Gyorsan a klinikára mennek, itt az orvos, akihez Ilonka járt. Vizsgálat, beöntés, borotválás… de még a gyereknek nincs nyoma, bár a fejecske behelyezkedett a szülőcsatornába. Jó kezekben van az asszonyka, Pista visszamehet dolgozni, majd telefonálnak, ha lesz valami hír. Hogy tudott-e dolgozni, az más kérdés, de az orvos nyugalomra inti. Még várni kell. „De nyugodt ez a gyerek! Mint egykor Laci volt. Őt nem lehetett kihozni a béketűréséből.”

Ilonka sétál, és ha kicsit megpihen, olvas. Németh László könyveit olvassa végig férje ajánlatára. Most a Másik mestert. Itt is terhességről van szó, de a lány nem meri vállalni. Igen, a két világháború között egyre gyakoribb volt a tiltott abortusz – már ha volt pénze valakinek a családban.

Elmúlik a nap, Ilonka nagyrészt sétál éjszaka is. Reggel munka előtt bejön Pista. Az orvos most már nem küldi haza. Ott izgulhat a folyosón. Ilonka aznap nem eszik, nem iszik többet. Minél egyszerűbben szeretne szülni. Édesanyja elmondta neki a szülések folyamatát, fegyelmezett akar lenni, mint aki mindent tud.

Aztán csak felkiált, olyan fájdalom hasítja egész testét. Ilyen nincs! Ez lehetetlen! Nem lehet ebből megszabadulni? Pedig még van ideje, csak negyedóránkint hasogatja testét a görcs. Megvizsgálja az orvos. Kétujjnyi a tágulás, sétáljon tovább! Férje fogja a derekát. Leülnek egypadra, de újra felugrik, majd a padon térdelve liheg, legszívesebben szétverne mindent maga körül. Hadonászik a két kezével. Pista már nem is nyugtatja, itt minden szó felesleges. Tizenkét óra, és még nem mozdult meg a gyerek, csak a méhszáj nyílt ki néhány ujjnyival.

Délután egykor bemehet a szülőszobába. Körülötte három másik asszony szül, hallgatja azoknak a jajgatását.

De most! Már nem szűnik a fájás, az orvos ott áll mellette, keze az asszony hasán: „Most toljon! Vegyen nagy levegőt! Tovább! Csak aprókat lélegezzen! Kinn van a feje! Most újra toljon, teljes erőből! Gyerünk! Vegyen levegőt! Most! Megérkezett a baba! Kislány! Nézze meg, milyen gyönyörű!” Nem sír, csak nyögdécsel. Nagyon nyugodt. Olyan, mintha nézelődne. Aztán rákezd! Minden rendben van. „Most pihenjen egy kicsit, még egy szülés jön. No, nem gyerek, csak a lepény.” Az orvos átadja a gyereket a bábának, maga pedig segít a lepénynek megszületni.

És Ilonka körül megszűnik minden. Jó lenne a gyereket a mellére tenni. De a zsinórt vágják, mosdatják a babát a csapnál, a gyerek már sír. A bába balkezében tartja a hasacskát, felülről jön a langyos víz a fejecskére. Még egyszer megmutatja a kislányt az anyának, aztán elviszi. Ma már nem lesz szoptatás. Pedig milyen jó lenne! Mindketten megnyugodnának.

Ötvenkét centiméter, három kiló és húsz deka. Szép gömbölyű baba Ildikó.

Az orvos még varrja a sebeket, össze-vissza szakadt a gát és a méhszáj. Egy óra múlva már láthatja a férje is. Addig félretolják egy másik ágyra. Vizeletet vesznek, ez kicsit fáj, de már nem számít. Aztán fél óra múlva ágytálat is tesznek elá: próbáljon meg pisilni. Ezt is megmondta az édesanyja, aki otthon szült bábával három gyereket, nem volt ágytál, de a bába kiültette az ágy szélére és bilibe kellett pisilnie. Így hát erre emlékezve a hasára koncentrál Ilonka és elered a vizelet. Minden jól sikerült, ahogy kívánták.

Bejöhet a férje. Pista a kezét csókolgatja nagyon hálásan. Még könnyes a szeme, csak kedves szavakat tud nyögdécselni. „Most lettünk igazi család. Életfogytiglan. Ahogy megígértük.”

D. I.

apukám születése > > >
Csilla testvérem születése > > >
férjem születése > > >
Laci fiam születése > > >
Julika lányom születése > > >
Aidan unokám születése > > >
Aiden születése anyaszemmel > > >
Tomi unokám születése > > >
Tomi születése anyaszemmel > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.