1247. nap: Otthon a fürdőkádban, csatakiáltással

A harmadik gyerekünk egy harmadik országban indult útnak, ahol végtelen sok ellenőrzésen kell a kismamáknak átesni. A legmodernebb kórházban viszont pár éve már beindult a bábás felkészülés.
A kisbabánkkal szülés előtt egy hónappal visszaköltöztünk Németországba. Párom egyik korábbi látogatása alatt „helyettünk” a helyi szülőotthonban lejelentkezett. Én nagyon kívántam, hogy még mélyebben, intimebben élhessem meg a szülést. Az első gyereknél a szülési fájdalmak mindig rövidek voltak, a születendő kisgyerek nagyon ügyelt rám, hogy a mamának „ne fájjon”. A második gyerekünk mint egy kis ágyúgolyó, 15 perc alatt szintén egy holdszéken született meg.
A harmadikkal épp beültem a kádba lazítani (korábban is jól bevált, mint ahogy Ági javasolta annak idején), amikor értesítettük a bábákat. Férjemet még zsemléért küldtem, hogy legyen a bábáknak reggeli, a gyerekek még aludtak. Mire visszajött nemsokára a zsemlékkel, szóltam, hogy jön a baba. Kezeit a vállaimra helyezte, érintésétől megint megkönnyebbültem, és pár csatakiáltással megszületett a kislányunk.
A tesók felébredtek, és fél órára rá a bábák is ott voltak. Lélekben Ági itt is velünk volt, és most is velünk van. Köszönjük, hogy VAGY!
D. J.
Első gyermekem születése > > >
Második gyermekem születése > > >