626. nap: Vígan vonultam be a kórházba (Zsófi)
A kórházban aztán a szokásos rutin következett: ügyeletes orvos, beöntés, borotválás, CTG, majd vajúdás. Az orvosom, amikor megérkezett, burkot repesztett, oxitocint kötött be, amelynek hatására én rosszul lettem, hánytam, véreztem, és nagyon megijedtem, mondhatni, bepánikoltam.
Tovább
625. nap: Áldott állapot
A következő hullámmal aztán kibuggyant a babám, s belecsúszott a bal karomba. Csukott szemmel, sötét rózsaszínen, békésen aludva. Én meg csak ámultam. Kint volt. A köldökzsinór a pocakjánál gyűlt össze. Egy kevés vér ürült vele és a széklete, s még nincs reggel nyolc óra. Ekkor felnéztem, és a kisebbik fiam állt a kád előtt, nem tudom, pontosan mióta. Potyogtak a könnyei. Egy másik baba anya kezében és a cicihez közel…
Tovább
624. nap: Kiszületés
Senki ne menjen vizet melegíteni, maradjon. Kint tűzött a nap, nagyapó füvet nyírt, vagy valami máson dolgozott, nagyika a gyerekekkel kint/bent, ki tudja, mit csinált? Lányom egyszer be is jött, és megkérdezte: „Most próbáljátok kiszülni a kisbabát?” „Igen.” ‒ feleletem, és kiment.
Tovább
623. nap: Mélységek
Emlékszem Zsolt kérdésére: Mi ez? S a távolságra, ami köztünk felnőtt. Egyfajta óvást és rettegést éreztem: meg kellene osztanunk, de ez az enyém. Ha kimondom a rettenetest, beismerem, elveszett. Erről nem lehet beszélni, mert akkor feladom. Ez volt az én oldalam, „fájdalmam”.
Tovább
622. nap: Csodaszarvas
Az észt a körülöttem lévők külvilágai képviselték, de nem engedtem bele magam az idegenségükbe egy pillanatra sem, vendégségbe viszont gyakran jártam. Újra és újra elővettem a lehetőségeket és döntéseket hoztam, hogy lássam, mire jutok velük. Szerencsére, a szív volt a vezető, így egészséges maradtam.
Tovább
621. nap: Büntetés
Este gyerekfektetés után mindenképpen visszamegyünk, CTG-t is viszek magammal, hogy lássuk, szabad-e tovább várni, mire K. rátalál arra, amit nem lehet előre megtervezni. K. nem várja ki a lefektetést. Fél nyolckor jelzi, hogy valami változott. Nem hív oda, de azonnal indulok. Belépve látom, hogy meglágyultak a vonásai, a hangja. Négykézlábra ereszkedett a földön, alig néz rám, mélyen magában van ‒ végre.
Tovább
620. nap: Kerek ablak
A gyerekorvos már nagyon nem volt elfogadó, mi voltunk a renitensek, elmondta a magának valót, s egyáltalán nem bánt szépen a lányunkkal. Emlékszem, amikor levetkőztettem, szinte sürgetett, s mikor megnézte alaposan és nem talált hibát, úgy hagyta ott, mint egy darab rongyot – öltöztetheti!
Tovább
619. nap: Faros a kisbabám (Léna)
Az otthonszülés útjára kellett lépnem, és azon haladnom, ameddig csak lehetett, ahhoz, hogy esélyt adjak magamnak és gyermekemnek a természetes szülés-születéshez? Ahhoz, hogy megkapjam annak az embernek az elérhetőségét, aki vállalja faros fekvésű babák világrahozatalát? Hát hogy lehet az, hogy inkább lesik el orvosok a „császárfogást”, mint ismerik meg a nőt, a szülés természetét, csodáját?
Tovább