588. nap: Saját ütemünkben történt (Kristóf)
Nekem nagyon sokat számított, hogy nem voltak idegenek körülöttem, senki nem szólt bele abba, hogy mit csinálok. Nem kellett feltétlenül figyelnem a körülöttem lévőkre, nem szóltak rám, hogy maradjak csöndben. Ági is csak nagyon finoman jelzett, ha kívülről úgy látta, hogy valamin esetleg változtatnom kellene. Olyan nyugalom vett végig körül, amiben igazán rátalálhattam, hogyan fog Kristóf a legkönnyebben megszületni.
Tovább
587. nap: Mint egy bicska, kinyílt! De szép ez a Panna!
Éjjel fél egy körül értünk be, ahol égi áldásként a Magyarországon dolgozó 130 női szülésorvos közül az egyik volt ügyeletben. A férfinak, akármennyire empatikus is, más az életben a feladatköre. Esélye sincs átérezni, megérteni mindazt, ami a várandósság, a szülés és születés körül a nőben zajlik. A szülés női dolog.
Tovább
586. nap: Nyár és görögdinnyeszezon
Tizenegykor jönnek a csajok, azt mondták, siettek volna, de hát olyan jól elvoltam. Kiszállás, ők már a bevált helyen ágyaztak nekem. Rémesen sokat kérdezek, nincs kedvem elhúzni a dolgot, de hát megy is szépen. Hörgés, hónaljtámasz, és fél háromkor már kint is van B.
Tovább
585. nap: Már négyen vagyunk
Sokkal gyorsabban megszületett, mint gondoltam. Volt időm M-mel játszani, főzni és lazán venni az egészet, semmi izgalom, csak a negyedóránkénti rutin ellenőrzés, hogy minden rendben halad-e.
Tovább
584. nap: Körtelekváros pirítós
A cserépkályha a maximumon, fürdőkád, kanapé, ágy, már mindent kipróbálunk, de az idő lassan telik, nem haladunk. Délután már végképp sehogy sem jó, össze kell szedni magamat, a fenyegetés segít.
Tovább
583. nap: Nekünk vele törődnünk kell
Megszületett, tulajdonképpen simán, csak némi minimális ösztönzés kellett neki és anyjának: „Na, most készülhettek, megyünk a kórházba!”. „Nincs kórházi csomag? Hát gyorsan rakd össze!” ‒ és hopp.
Tovább
582. nap: Nyílik az út (Jankó)
A földön tálkákban cuccok. Olajok? Biztos É. varázsolta oda őket. Érzem, ahogy megnyílik lent az út a baba előtt. Emlékeim szerint mindjárt csípni fog, égni, és meg kell majd őrülni. Jaj, bennem a félsz, de mit ne mondjak, nincs visszaút. De nem csíp, nem ég, nem kell meghalni, pedig tényleg jön a buksija! M. meleg, olajos, puha keze van ott szerintem, és az egész világ meleg, puha, illatos, olajos. Megáll az eszem. Ez nagyon finom.
Tovább
581. nap: Nyissz, az jár (Matyi)
Minden percét élvezem, tetszenek a hangok, amiket eddig nem ismertem, de belőlem szólnak, lubickolok a mozdulataimban, a fájdalomban, mondom a férjemnek, ne ijedjen meg, kívülről lehet, szenvedősnek tűnik a figura, mert üvöltök és fáj, de higgye el, eszméletlen jó érzés. Nem tudom, elhitte-e, ügyesen asszisztált.
Tovább