584. nap: Körtelekváros pirítós

Kora hajnalban kelek, nemsoká úgy érzem, már nem bírom egyedül. Telefon. Jönnek, aztán mennek is. Még korán van, de hát nagyon nem bírom.
A cserépkályha a maximumon, fürdőkád, kanapé, ágy, már mindent kipróbálunk, de az idő lassan telik, nem haladunk. Délután már végképp sehogy sem jó, össze kell szedni magamat, a fenyegetés segít.
Megszületik M. fél hétkor. Kint mínusz húsz, bent harminc körül, karácsony van. Kaja, fa, ajándék nincs, csak a gyerek, de azért a körtelekváros pirítós megteszi.
L. A.