583. nap: Nekünk vele törődnünk kell
Megszületett, tulajdonképpen simán, csak némi minimális ösztönzés kellett neki és anyjának: „Na, most készülhettek, megyünk a kórházba!”. „Nincs kórházi csomag? Hát gyorsan rakd össze!” ‒ és hopp.
Nekem ezen felül a hol lila, hol hófehér kezem pulzálása maradt meg.
Csupa közhely… hogy fájdalom, örömbe csap át.
Hosszú nap után a fáradtságtól mélyen aludtunk az alig négyórás M-mel, akin egy hanyagul feltekert ruhapelenka volt. Nem sokáig. A sírására ébredtünk, arra, hogy elege van a ragacsos mekóniumból. Akkor, amikor megtöröltük, éreztük először igazán, nekünk vele törődnünk kell.
M. I.
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 1870. nap: Elaltatták és lett egy fia (a bátyám születése)
- 900. nap: 72 órás VBA2C (Máté születése)
- 1297. nap: Csendben tűrtem
- 1764. nap: Hamuba sült pogácsa (Boróka)
- 711. nap: Küzdés önmagammal (Simon)
