580. nap: Guantánamo (Ábel)
Ez a guantánamo dolog kavargott bennem a halálvággyal mindaddig, amíg vidám röhögcsélés és viccelődés közepette végül is nem engedtek meghalni, könnyedén kiszelték belőlem a gyereket, hurrá, a nővérke még elérheti az utolsó HÉV-et, a doki problémás szülésért egy bő tízessel többet kaphat, én nem vergődöm tovább a jelenlétükben, s ki nem szarja le, hogy évekig hulla maradt bennem a nő, és életem végéig nyomorékká tették az anyát, akivé éppen csak akkor születtem.
Tovább
579. nap: R. R. „születése”
Mostanában sokat gondoltam arra, hogy mennyit jelentett ez az öt szülés a saját életutamban. Bennük volt az épp aktuális élethelyzetem, lelki állapotom. Sokat tanultam általuk: magamról, Ákosról, a szülésről, az életről. Elindítottak egy úton, amely egy új hivatás felé vitt.
Tovább
578. nap: „Ugye, fogadjuk Őt, ugye, jó lesz Neki velünk?” (Kata születése)
Én nem vagyok erre kész. Nem tudom vállalni, hogy még egyszer végigcsinálom, ami egy baba születésével jár, arról nem is beszélve, amiről még fogalmam sincs, ami majd kamaszkorban lesz. Miközben a rémületemmel küzdöttem, azért szedtem a folsavat, és tudtam, hogy én visszavonhatatlanul egy Ötgyerekes Anya vagyok. Ez úgy hangzott, mint egy idegen bolygó neve. Mi lesz velünk…
Tovább
577. nap: Napfényes szülés, gátszakadással (Gáspár születése)
Táncoltam, forgattam a csípőmet, azt tettem, ami jólesett. Ez volt az első napfényes szülésem, élveztem a fényt, beálltam a nappali nagy ablaka elé, egy bizonyos helyre. Ott volt a legjobb. A cicánk kíváncsian nézett kintről befelé, az ablakon át, vajon mi történik odabent.
Tovább
576. nap: Magamban találtam a kaput nyitó kulcsot (Áron születése)
Valahogy nálunk mindig együtt jár a gyerekszületés Ákos munkahelyváltásával. Most ez fokozottan így volt. Egyik nap eladtuk a lakásunkat, és megvettünk egy félkész házat, másnap elvesztette az állását. Még a villám is belecsapott a kéményünkbe, hogy mutassa, most az elemek kezébe kerültünk.
Tovább
575. nap: „Fogunk mi még sírni is ma.” (Liza születése)
Igen, érzem, ahogy közeledik a baba. És valóban nekifeszül a gátnak, az Ég a Földdel egybeér, majd egyszerre kilövődik, mint egy kis dugó a kicsi babánk. Ez egy karakteres kibújás! Itt van, ölelem, majd szoptatom, és persze sírunk mindannyian, ahogy azt Ági előre látta. Mennyire más baba, mint Janka volt.
Tovább
574. nap: Mint egy nőstény bika (Janka születése)
Hát eljött a nagy nap, és megszületett a döntés is, otthon maradunk. Az eredeti álom, majd a felismerés, hogy ez Magyarországon is lehetséges, aztán a megerősödés a kilenc hónap készülődése közben, mindez már mögöttünk van. A szüléskísérők, az információs hét és a gyerekorvos szemlélete bíztatást ad, és segít abban, hogy belépjek az ismeretlenbe.
Tovább