igaz történetek szülésről, születésről

543. nap: A fényes, határtalan erő birodalmában (Mirabel)

Megjelent: 2012. Már. 31.

Ági nézte a szívhangot, és azt mondta, nincs jól a baba, próbáljak segíteni neki kibújni. Egy kis palackból oxigént kaptam. Meglepődtem: hiszen olyan elképesztő erő tolja kifelé belőlem a babát, hogyan tudnék én ehhez hozzátenni? Azért megpróbáltam nyomni én is. Alig egy pár kellett hozzá, és már kint is volt! Ági előttem térdelt, és az odakészített párnákkal várta a babát. Az ő kezébe érkezett.

Tovább

542. nap: Állva-ülve-térdelve (Luca)

Megjelent: 2012. Már. 30.

Egyszer csak Ági szólt, hogy tudja, hogy nem esik jól a fekvés, de mivel lát egy pici vérzést, aminek nem kellene lennie, inkább feküdjek le. Így is tettem, és valahonnan azt éreztem, hogy már nem tarthat ez soká, hamarosan meglátjuk a babát. A következő tolásnál elő is bukkant a fejecske búbja, de aztán visszacsúszott.

Tovább

541. nap: Maga így akar szülni? (Samu)

Megjelent: 2012. Már. 29.

A nyomások alatt a férfi orvos erősen préselte a hasamat. A férjem az orromhoz tartotta az oxigént, a doula pedig a nyugalmasabb pillanatokban vízzel itatott, amiért egy életre hálás vagyok neki, mert nagyon-nagyon jólesett, szinte új életre keltett.

Tovább

540. nap: A harmadik: A dózerolós (Aladár)

Megjelent: 2012. Már. 28.

Nem tudom, hogy még a labdán ülve (amiről le sem szálltam egy percre sem) kezdődött-e a kitolás vagy a helyzetváltoztatás indította-e el, lényeg, hogy letérdeltem a kanapéhoz, jól tudtam támaszkodni, és tulajdonképpen (megint) négykézlábra ereszkedve szültem meg a Babát. A kitolás most brutál volt, a lányoknál igazából nem fájt. Most igazából fájt. És nagyon jó volt.

Tovább

539. nap: A második: Sokkal tudatosabb voltam (Ajna)

Megjelent: 2012. Már. 27.

Tizenegy előtt valamivel értek ide a két Ági meg Edina, pont a kitolásra. A kitolás kb. egy órát tartott, emlékeim szerint. Megint nem fájt ‒ mármint a vajúdáshoz képest. Hatalmas élmény volt egyedül csinálni az egészet. Éreztem, hogy kijön a kis feje (előtte oda is nyúltam), aztán a teste. Nem röpült ki, mint Abigél (akkor nyomattak), hanem lassan bújt ki, a saját ütemében.

Tovább

538. nap: Az első: Most menjünk! (Abigél)

Megjelent: 2012. Már. 26.

Kérdezte, mikorra vagyok kiírva, jó, 29-ére, akkor aznapra ad egy időpontot, amikor feküdjek be a kórházba, és kiveszik a babát, persze, ha addig be nem indul a szülés, de nyilván akkor is rohanjak, hogy tudjanak császározni.

Tovább

537. nap: Fejest kellett volna ugrani (Valér)

Megjelent: 2012. Már. 25.

Arra is gondoltam, hogy talán Ági nélkül is boldogulnék Judittal, ő legalább közel lakik. Mikor a jelek egyértelműek lettek, már hajnal felé járt az idő. Judit segítségét kértem, mégis mindketten jöttek. Azt, hogy ez mennyire jó volt, csak a vége felé éreztem, amikor már minden erőm elfogyott. Ők segítettek át a gyengeségemen.

Tovább

536. nap: Kilyukadt a szkafander (Eliza)

Megjelent: 2012. Már. 24.

Kilenc év múlva, amikor megfogant a lányom, első utam a Születésházba vezetett az információs hétre. Ó, azt a boldogságot, azt a megnyugvást ‒ és azt az első kétségbeesést, hogy ezt ennyire másképp is lehetett volna már a fiamnál is csinálni. De hát az én fejlődési folyamatom ezt a ritmust adta. Ezt el kellett fogadnom.

Tovább