488. nap: Valóra vált Álmom
(...) Olyan érzésem volt, mint ha az egész világegyetem összesűrűsödött volna ebbe a két lénybe, az anyába és a babába, akik mindeddig egy testen belül mozogtak, és teljes létüket ezekbe a pillanatokba összpontosították, amikor mindkettőjük egy új minőségben újjászületik.
Tovább
487. nap: Matyó néni (Bogi)
Valami hihetetlen érzés volt megpillantani, látni, hogy jól van, méltatlankodik, szép lila és olyan feje van, mint egy Matyó néni! Zoli akkor ért a lakásba, amikor felsírt, az időzítés tökéletes volt. Betakartak, összebújtunk, Bogi szopizott, én remegtem. A hangulat hihetetlenül családias volt, halk és meghitt, közben a paplan alatt megszületett a lepény is.
Tovább
486. nap: A lélek az első lélegzettel érkezik (Lea)
Az egyetlen babánk, akit már nagyon vártunk. A többiek mind megleptek minket, de őrá készültünk. Ilyen volt a vele töltött kilenc hónap is: háborítatlan egymásra hangolódás, földrészek váltogatása ‒ rohanós munka, ultrahangok és tapintatlan vizsgálatok nélkül.
Tovább
485. nap: Egy kanál méz
Nagyon szerettem volna otthon, a lakásunkban szülni, de legbelül éreztem, hogy nem ott fog történni. Fent máshogy rendelték. Ennek első jele az volt, mikor legelőször ültünk Nálatok a kanapén ‒ hallgatva a tanfolyamról szóló tájékoztatót ‒ úgy rugdalózott a babánk, mint soha előtte és utána. Mintha azt kiabálta volna, hogy „Itt fogok előbújni!”
Tovább
484. nap: Keserű szülés utáni abszurd színmű
Nekünk sajnos nem jött össze. Ugyan Geréb Ágiék korábban számtalanszor elmondták, senki se legyen csalódott, ha végül kórházban kell kikötni, hiszen a lényeg, hogy a baba rendben megszülessen, és a mama is egészséges maradjon, de igazából nagyon a lelkemre vettem, hogy végül mégis be kellett vonulnunk oda, ahova legkevésbé sem akartunk.
Tovább