igaz történetek szülésről, születésről

488. nap: Valóra vált Álmom

Megjelent: 2012. febr. 5.

Pénteken délután hazatértünk, megvacsoráztunk, lepihentünk, amikor a szertepakolt káoszban megjelent egy érdekes érzés, amelyet nemsokára követte a finom illatú meleg folyadék, aminek a folyását nem tudtam uralni. Összeölelkeztünk kedves Emberemmel, és egész testemmel kezdtem remegni. Izgultam és féltem az ismeretlentől. Közben örültem, hogy icipici Babókám útra kelt.

Miután az összehúzódások egy nap alatt nem igazán erősödtek, úgy döntöttünk, hogy fölutazunk Budapestre, és egy barátnőm házát egy időre otthonná varázsoljuk. Néhány nap múlva sikerült megteremteni a fészek hangulatát, így az addig lassacskán erősödő összehúzódások egyre jobban vittek a születés csodálatos mezejére.

E folyamatban azt éreztem, hogy a Kedvesem és a bába segítségére van igazán szükségem, de azóta is hálás vagyok, hogy velem voltak a barátaim is, akikkel mélyen összekapcsolódtam ez utazás során. Minden jelenlévő odafigyelése nagyon megtisztelő volt számomra. Örülök, hogy ilyen gyengéd, szeretetteljes idő- és térnélküliségben világra hozhattam Gyermekemet, a kicsi Szerelmemet. Olyan beavatáson mentem át, vagyis mindannyian mentünk át, amihez hasonlót addig még nem tapasztaltunk. Olyan érzésem volt, mintha az egész világegyetem összesűrűsödött volna ebbe a két lénybe, az anyába és a babába, akik mindeddig egy testen belül mozogtak, és teljes létüket ezekbe a pillanatokba összpontosították, amikor mindkettőjük egy új minőségben újjászületik. Nagyon intenzív aktív fénylő örömben és melegségben utaztam a szülés kitoló szakaszában. Valószínűleg mint minden asszony, aki a gyermekáldásban részesül.

A bábával telefonon tartottuk a kapcsolatot, a nyugalma és éber, összeszedett kérdései és válaszai bátorságot és biztonságérzést adtak, kitartásra késztettek. Egy szavával sem akart befolyásolni a döntéseimben, csak fölvilágosított az adott pillanatnyi helyzetről, a lehetőségekről és az esetleges megoldásokról. És mindezt mély együttérzéssel tette. A hangja és üzenetei teljes bizalommal töltöttek el, olyan érzésem volt, mintha az édesanyám lett volna, aki vigyáz rám. Végül amikor hívtam, hogy jöjjön, már kevés volt az idő, csak a lepényhez ért már oda.

Kedves Emberem jelenléte támaszt nyújtott egy újabb fajta eggyé válásban. A vajúdás lassú, hosszú folyamat volt ‒ valószínűleg, mert akkoriban nagyon zárkózott voltam az emberekkel szemben, és nem mertem megmutatni a felszabadult lényemet.

Hétfőn este teljesen átadtam magam a sodrásnak, és másnap kora délután „szupermenes” pózban napvilágra suhant ki a kicsi Babókám. Komámasszonyom kezébe érkezett, aki tovább gördítette felém. Megfogtam ezt a csodalényt, és a „gyönyörű” szót ismételtem. Ez volt az életem legszebb pillanata, ő pedig Álom lett: a valóra vált álmom.

Szeméből mély nyugalom és bölcsesség sugárzott, olyan tekintete volt, amely a tudat békéjét tükrözte. Megszületett a Mesterem. Nemsokára pedig a méhlepény is – még egy csodálatos teremtmény.

A további szép élményeim közül az egyik az volt, hogy az emberek fogait fénylő fehérnek láttam, amihez a csontjaink testünket hordozó, alapozó érzés társult. Amikor belenéztem a tükörbe, magamat szépnek láttam…

Szülés közben megtapasztaltam azt az „Ősanyaságot”, a Békét és az Erővel teli Elengedést, amelyet azóta is érzem, és föl tudom idézni.

Néhány napig időztünk ebben a világban, de szépen lassan visszatértünk a megszokott valóságba, csillogó szemekkel és egy ajándékkal, egy igazi Álommal.

Zs. L.

Zsálya >

Véletlenül kiválasztott mesék.