504. nap: Ezt a gyermeket kilélegeztem (Jázmin)
Volt valami más ebben a szülésben. Ezt a gyermeket kilélegeztem. Sóhajokkal bocsátottam földi útjára. Térdre estem a fájdalom előtt, és nem álltam ellen neki, mint az első alkalommal, és tudtam, hogy ezt meg tudom tenni. Bármikor és még akárhányszor. És tudtam, hogy mindezt csak a természet rendjének fejet hajtva lehet.
Tovább
503. nap: Születésed napja édesapád szemszögéből (Berci)
Nagy, tágra nyílt szemecskék pislogtak a pelus alól. Micsoda boldogság! Apa azt sem tudta, honnan csodálja kisfiát, kicsit zavart volt. Olyan álomszépek voltatok Anyával ott kettesen, békében!
Tovább
502. nap: Mindenkinek más az útja (Berci)
Tudom, hogy úgy láttam mindent közben, hogy nem volt nyitva a szemem, tudtam, ki mit gondol, ki hol áll. Ahogy később megbeszéltük a férjemmel, minden pontosan úgy zajlott, ahogy azt belső világomból érzékeltem. Amikor hányingerem volt, a férjemnek is az volt, annyira velem együtt rezdült a folyamatban.
Tovább
501. nap: Indián sámánnő (Bendegúz születése)
Ahogy haladtam előre az állapotomban, és ennek kapcsán többször láttam orvost, voltam kórházban és vérvételen, mint a korábbi tíz évben (egészséges vagyok, komplikációmentes terhességem volt), kezdtem a beletörődésemet újragondolni. Az volt bennem, hogy legszívesebben itthon megszülnék, és köszönöm, de hagyjon engem mindenki tenni a dolgom, és legfőképpen egészségügyi dolgozó ne jöjjön a közelembe!
Tovább
500. nap: Kistestvér születik, kórházban
Tizenegykor még el tudtam aludni, de éjfélkor felébresztettek a kontrakciók. Tudtam, hogy nem fogok tudni visszaaludni, hiába kellene, úgyhogy elkezdtem nyomogatni a telefonomon a stoppert, hét-kilenc percenként voltak kontrakciók, több mint félpercesek. Ha otthon szültem volna, talán újra elalszom, vagy időt méregetek, ahogy Reginával, és pihenek. De most agyalni kellett.
Tovább
499. nap: Születik a családom
Végre megérkeztek Ágiék, utólag a telefonom híváslistájából következtetve, talán du. fél három körül. Igazi dream-team érkezett: ha segítőt kívántam volna előre a szülésemhez, akkor hármuk közül szerettem volna valakit. És egyszer csak ott voltak mindhárman. Ráadásul a férjem ruháiban, mert a sok szülés miatt már nem volt náluk tiszta „munkaruha”.
Tovább
498. nap: Nem törődni a külvilággal (Gergő)
Kórházi szülésem viszonylag szerencsésen alakult. Hála Istennek, a testem a kórházi protokollnak megfelelően működik, hiszen a kórházba érkezésünktől számított másfél órán belül megszültem. Szerencsére, a második szülésem nem járt olyan hihetetlen fájdalmakkal, mint az első, a nagyon érzékeny szakaszom is elmaradt, így maradt erőm alkalmazkodni a számomra idegen környezethez.
Tovább
497. nap: Friss kenyérillat (Levente)
Két szülésről szeretnék írni, Leventééről, aki otthon, és Gergőéről, aki kórházban született. Kezdem az elején.
Tovább