512. nap: Most veszi át első személyi igazolványát…
...pedig nemrégen volt az a hideg, februári nap. Átélhettem a tökéletes szülés élményét, amikor megérkezett a második kisbabánk. Az első, Zsófi, kórházban született. A második közeledésével döntöttünk úgy, hallván Ágiról, hogy szeretnénk háborítatlanul szülni.
Tovább
511. nap: Bíztál és bíztattál (Lola születése)
Első szülésemnél úgy alakult, hogy nem Te voltál jelen, pedig ha hiszed, ha nem, szerintem Veled sikerült volna… s itt nem mást vagy magamat okolom, hanem azt a bizalmat, ősnői érzetet, jelentést és jelenlevést emelném ki, amit Te magadban hordozol, amit én Benned látok, érzek, amitől én biztonságban érzem magam, amitől hittem: ettől, ezzel együtt működik a szülés nekem!
Tovább
510. nap: Hirtelen érkezett lila csomag (Hanna)
Már nem is emlékszem, hogyan fészkelte be magát a fejembe a gondolat, hogy második gyerekemet otthon akarom megszülni. Még mindig Angliában éltünk, tehát ez minden nehézség nélkül kivitelezhető volt. A szülésznő, aki végigkísért a várandósság idején, vállalt otthonszülést, és kb. 10-15 percre laktunk a közeli város kórházától.
Tovább
509. nap: Jutalomszülés (Fruzsi)
Aznap csak az volt feltűnő nekem, hogy nem kívántam már lemenni az utcára, mint addig minden nap, és időről időre le kellett ülnöm, mert valahogy fájt, és ülve vártam meg mindig, hogy elmúljon. Mindig, amikor elmúlt, felhívtam az anyukámat... Egy idő után ő közölte, hogy nekem negyedórás fájásaim vannak és hívjalak már fel Téged.
Tovább
508. nap: Macskaköves utak (Anna)
Nagyon jó volt, Ági masszírozta és borogatta a hasogató keresztcsontom. Én néha pityeregtem, hogy inkább szeretnék most valami mást csinálni, te mondtad, hogy pedig ez a baba most ki fog jönni. Telt-múlt az idő, már-már ki voltam tágulva, de mégsem eléggé, valahogy nem hittem el, hogy ez a gyerek tényleg ott fog kijönni, ahol bement, pedig nagyon szerettem volna, csak addig már porig voltam alázva a kórház által, hogy megy-e ez nekem egyáltalán.
Tovább
507. nap: Centiről centire éreztem (Hajnal Virág)
Kisfiunk születése után nagyon vártam, hogy ismét egy apró életet hordhassak a szívem alatt. A várandósság és a szülés-születés is meghatározó élmény volt Nándornál. Amiben azonban biztos voltam, az az, hogy második gyermekünket itthon szeretném világra hozni. Szerencsére e döntésemben mellettem állt a férjem is.
Tovább
506. nap: Nünüke (Rebeka születése)
Ez a szülés később indult, mint az előzőek: már csak négy nap volt a kiszámított időpontig. Megkérdeztem magamban Nünükét, van-e baja, és mikor születik. Azt „mondta”: bízz bennem, és óriási betűkkel: MA.
Tovább
505. nap: Babóta (Mariann születése)
Nagyon büszke vagyok magamra, hogy ilyen klasszul működöm, és a Természet része vagyok, ami áhítattal tölt el. A nyomások alatt néma voltam, néha a falhoz nyomtam a fejem. Mindent érzékeltem, tudtam gondolkodni, nem éreztem kontrollvesztést, de csak magamra figyeltem (és ezt megtehettem szerencsére, mert biztosítva voltak a körülmények). Még néhány nyomás alatt kibújt a fejecske.
Tovább
