467. nap: Mikán, a hatodik
Gyönyörű, hatodik kisfiunk nagy hajjal, széles vigyorral született, azonnal szopizott is egy jókorát. Hívtuk gyorsan Attilát, hogy ugyan már hozza haza a többi lelkecskénket, had örüljenek ők is az öcsinek. És jöttek, szaladtak imádták/imádják, és azóta is megfényesíti jelenlétével a napjainkat!
Tovább
466. nap: Tardos, az ötödik
A negyedik fiunk nehéz születése után már tudtam, hogy többet olyan szülésem sem lesz, ezért bátran belevágtam a következő várandósságba. Közel két év telt el, és én újra szülés előtt álltam. Hazudnék, ha azt írnám, hogy egy csepp félelem sem volt bennem. Igenis volt, sőt több is, bizonytalanság is volt, egy rokonom meg is kérdezte, hogy „akkor ezt az ötödiket kórházban szülöd?”.
Tovább
465. nap: Csobán, aki negyedik lett
Az egész babavárás rendkívül kiegyensúlyozott és vidám kilenc hónapnak látszott, ehhez igazítottam volna a befejezést is, de mint mindig, most sem gondoltam volna, hogy ez lesz életem legnehezebb szülése.
Tovább
464. nap: Benkő születése, aki a harmadik lett
Énekeltem és dülöngéltem, olyan mélyről jövő hangom van ilyenkor, és a szemem is általában csukva tartom, de nem erősen, összeszorítva, csak finoman, lágyan. Az ének olyan esetleges, általában az a két- három szó van benne, hogy gyere és várlak, vagy gyere, baba, várlak. Ezeket ismételgettem, hol hangosabban, hol halkabban.
Tovább
463. nap: Zádor születése, aki második volt
Tudok szülni, nő vagyok, tehát tudok szülni, ez volt az előző szülés után az első gondolatom. El is határoztuk már akkor, hogy amint lehet, ismét szülni fogok, minél hamarabb. Tehát nem egészen két év múlva, amikor már az utat nem kellett kitaposni, nem kellett keresgélni, mert már meg volt az előzmény, már meg volt a számunkra legtökéletesebb megoldás, otthon szültünk megint.
Tovább
462. nap: Kende születése, aki az első volt
A kezdetek, 15 évvel ezelőtt: sóhajtok, félek, lámpák, fények és egy gumikesztyűs kéz: igen, mondja, terhes, kb. nyolchetes, majd pontosabbat a következő vizsgálatnál. Aztán beutalók, ultrahang, vérvétel, vizeletvizsgálat és vége, ennyi tíz perc. Nem ismerem, ő sem ismer, talán a nevemre sem figyelt, hogy ki vagyok, mit akarok, hogy mit érzek, inkább végzek vele, úgy, mint ő velem, tíz perc alatt ‒ ezt gondolom akkor.
Tovább
461. nap: Eljött a pillanat (Lili)
Először 24-én indultak meg a fájások, amelyekről később kiderült, hogy csak jóslók voltak. Harmincadikára voltam kiírva, de Lili nem akart még előbújni. Tizedike éjjel beszélgetni kezdtünk, hogy már nehezen bírom a külvilág felől érkező nyomást, már lassan kórházba kell menni, így kértem őt, segítsen nekem. Hajnalban fél ötkor elkezdődött…
Tovább
460. nap: Egy program a napban (Eszter)
Már a várandósságom elején tudtam, hogy kisbabám nem fogja megvárni a „kiírt” időpontot, mert nagyon nem szeretem az orvosi ellenőrzést, vizsgálatokat, és azok száma a terminus végén megnő. De azt nem hittem volna, hogy a 37. héten jön világra a kis Eszter.
Tovább