igaz történetek szülésről, születésről

460. nap: Egy program a napban (Eszter)

Megjelent: 2012. jan. 8.

Már a várandósságom elején tudtam, hogy kisbabám nem fogja megvárni a „kiírt” időpontot, mert nagyon nem szeretem az orvosi ellenőrzést, vizsgálatokat, és azok száma a terminus végén megnő. De azt nem hittem volna, hogy a 37. héten jön világra a kis Eszter.

Június végén, egy szombat délután éreztem, hogy enyhe kontrakcióim vannak. Gondoltam, ez még nem lehet az, biztosan csak jósló, és majd elmúlik. Ráadásul pont aznap reggel mondtam a kisbabámnak, hogy most még pár napig ne szülessen meg, várja meg még a 37. heti vizsgálatot. A fájások viszont csaknem múltak. Körülbelül húszpercenként jöttek, de hol enyhék voltak, hol erősebbek. Este egy kis bor segített ellazulni, a fájások elmúltak, de éjjel kb. óránként felébresztettek. Másnap továbbra is előbukkantak a jóslónak hitt összehúzódások, de nyugalomban, majd a kád vízre is elmúltak, de ezen a napon határozottan erősek voltak. Hívtam a bábát, hogy tudja, mi van velem, és nyugtasson meg, hogy ez még nem szülés. Nem nyugtatott meg.

Másnap reggel elkeseredetten ébredtem: hogy fogom ezt bírni, mert nappal fáj, és éjjel sem tudtam pihenni. Felhívtam a bábát, hogy még mindig nagyon fáj, mit tegyek? Azt mondta, el kellene menni CTG-re, hogy lássuk, a kisbaba hogy bírja a strapát. Ennek persze nem örültem, mert a hivatalos egészségügyi intézményben pont végignéztem, amint egy kismama kétórás várakozás után került a CTG-gépre, de a rossz érték miatt kórházba küldték. De összeszedtem magam, és egy fizetős helyre sikerült eljutnom aznap, ahol minden rendben volt, de összehúzódás alig. Ahogy lekerült rólam a gép, olyan kontrakció lett úrrá rajtam, hogy csillagokat láttam. És ebben az órában viszonylag gyakran. A bábát értesítettem, hogy minden rendben van, és talán még ma este találkozunk. De nem gondoltam egészen komolyan.

Aztán este nyolc után nyilvánvalóvá vált a fájások erősségéből és gyakoriságából, de leginkább abból, hogy feszítő érzést éreztem a hasamban az összehúzódás alatt, hogy ez már szülés. Hívtam a bábámat, és mondtam, hogy szülök, jöjjön. Mondta, hogy jön, de nem siet, ha nem baj. Mondtam, nekem rendben van, hiszen a fájások tízpercenként jöttek még nem olyan régen. A nagyobbik gyerekért hívtuk a nagyszülőket, és amikor nemsokára megérkeztek, már a tízpercek között is észlelhető összehúzódások jöttek.

Nem sokkal később megérkezett a bábám, és elkezdtünk beszélgetni, majd a szüléshez szükséges, de még hiányzó eszközöket összekészítettük. Közben nagyon beerősödtek a fájások, és az egyik alatt kibújt Eszter. Olyan volt ez a maga természetességével, mint egy program a napban: vacsora, fürdetés, altatás, szülés.

Nagyon jó volt így, elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy ez így történhetett!

F. A.

Bálint > 

Véletlenül kiválasztott mesék.