Kezdőoldal » Szüléstörténetek » 464. nap: Benkő születése, aki a harmadik lett

464. nap: Benkő születése, aki a harmadik lett

Megjelent: 2012. jan. 12.

Megint közel két év eltelt, már két gyermekkel zajló életünkbe nagyon könnyen bele tudtuk képzelni a következő gyermeket. Az egész babavárás nagyon különleges volt, új kórházi nőgyógyász megint, új elvárások, új vizsgálatok. Minden tökéletes volt, az első olyan gyermekünk, akinél még az AFP is a normál értékeken belül volt. Semmi ijesztgetés, semmi félelem, semmi fájdalom. Mégis nagyon különleges volt, a maga nemében egyedülálló, nagyon finom mozgású és finom rezgésű baba volt hozzánk készülőben. Akkor még azt hittük, hogy talán lány, ezért különleges, de ez az állítás a 30. héten megdőlt, mert az ultrahangon észrevettem a herezacskóját. Nem tudtam akkor még, hogy azért ilyen finom, azért ilyen lágy mozgású, azért ilyen különleges, mert betegen fog születni.

De nem szaladok a dolgok elébe. Tehát elindult Benkő is az ösvényen, elindult az akkor még egyenes úton. Délelőtt már éreztem, hogy valami készülődik, szóltam a férjemnek, Zolinak, hogy ne is menjen már dolgozni, maradjon itthon velem és a fiúkkal. Szóltam Áginak is, hogy lehet készülődni, ha itt akar lenni. Megint beleestem az összehasonlítás csapdájába, mégpedig most Zádor villámszülésére gondolva, riadóztattam mindenkit. Magzatvíz csak csepegett, hullám nem volt, és Ági közölte, hogy ő jobb esetben is csak este tud jönni. Több sem kellett, minden abba is maradt.

Főztem, kitakarítottam, ledőltem ebéd után a fiúkkal, és még a játszótérre is lementünk délután. Ez egészen estig tartott, amikor is Ági hívott, hogy akkor jöhet a menet, mert elindul hozzánk öt percen belül. Én elkezdtem a szokásos köreimet, a fiúk mentek aludni, jóéjt-puszi, és már bent is voltam a zuhany alatt a kádban.

Énekeltem és dülöngéltem, olyan mélyről jövő hangom van ilyenkor, és a szemem is általában csukva tartom, de nem erősen, összeszorítva, csak finoman, lágyan. Az ének olyan esetleges, általában az a két-három szó van benne, hogy „Gyere és várlak!” vagy „Gyere, baba, várlak!” Ezeket ismételgettem, hol hangosabban, hol halkabban.

Ági megjön, és vele van Andi is, dupla öröm, rég láttuk egymást. Kimászom a kádból, nekem ennyi elég is volt, nem szeretek kádban lenni a vége felé. Mikor vajúdom és két hullám között megpihenek, akkor veszem fel a szemkontaktust mindenkivel, Ágival, Zolival. Ágit különösen szeretem nézni, a kezét, az arcát, a szemét, ahogy borogat, vörös a keze a forró víztől, benne illatozik a muskotályzsálya. A férjem mindent a kezemhez készít, az orbáncfűolajat, a limonádét, a törölközőt, és a kezét adja, ha nyújtom az enyémet neki.

Benkő halad kifelé, egyre kijjebb, elmúlt az első óra, Ági szívhangot hallgat és vizsgál. Finoman, fájdalmat nem okozva teszi ezt. Pihenek, aztán egybefüggőek lesznek a hullámok, teljesen belemerülök, és amikor a felszínre török, a magzatvíz szépen folydogál, megérzem az erőt, azt, amit már kétszer megéreztem, azt a semmihez nem hasonlíthatót.

Állva szülök, Zoli kezébe kapaszkodva, mert így a legjobb, hátulról tart, erősen és biztonságosan. Négy-öt tolás, és Benkő este, a holdvilág fényére, fél kilenc tájban megszületik. Kék a feje, panaszosan sír. Fogjuk, öleljük, melegítjük. Szopizni nem akar, csak sírdogál. Én is sírok.

A lepény nem jön, vérzem, nagyon vérzem, kezdek sápadni, kezdek nagyon rosszul lenni, a vér meg jön, de Ági és Andi két kiváló bába, ott vannak, és segítenek. Ági masszírozza a lepény helyén a hasamat, Andi vérnyomást mér, Ági biztat, hogy szoptassak, Andi homeopátiás szert ad. A vérzés csillapodik, minden rendben, senki nem ideges, senki nem fél, senki nem ijeszt meg. A lepény dirib-darabokban, Ági nagy alapossággal nézi, hogy minden rész megvan-e, nem hiányzik-e valami belőle. Minden megvan, mint egy puzzle, az összes részét kirakja.

Benkő már nem annyira kék, de még mindig nem olyan rózsás, mint a többiek voltak. Aggódom, Ági nyugtat és biztat, nagyon nagy öröm vele lenni ilyenkor, szülések után is. Fáradtan, a guggolástól izomlázasan, de mégis csillogó szemekkel néz minket, az immár nagycsaládot. Férjem segít lepihenni, tiszta ágyat húz Andival, és enni, inni kapok, főleg inni, a vérveszteség miatt. Benkő csöndes, figyelmes, nyitva a szeme, és már egész emberi színe és formája van.

Aztán a következő napokban kiderül minden, amit eddig nem tudtunk, nyolcnaposan bekerülünk a Tűzoltó utcai kórház kardiológiájára, kamrai sövényhiány miatt. Két hónapos, amikor egy véletlen hasi ultrahangon észreveszik, hogy az egyik veséje is beteg húgycsőszűkület miatt, visszafelé folyik a vizelet. Három hónaposan veseműtét, nyolc hónaposan szívműtét, tíz hónaposan még egy szívműtét, hatévesen egy utolsó veseműtét, ahol is kiveszik a fél veséjét, így egy marad neki.

Azóta eltelt 12 év, egy csirkefogó lett belőle, aki nagy vagány, élsportoló, tökéletesen egészséges fiú. A különlegessége megmaradt: olyan érzékenyen és tehetségesen rajzol, mintha csak többet tudna, érzékelne a körülötte lévő világból.

M. K. O.

Zádor >
Kende >
Csobán >
Tardos >
Mikán >