475. nap: „Ring, ring, ring a nád…”
Mindkét szülésem „terminustúllépéssel” történt, a 42. hét után született meg a kislányom és a kisfiam is. Nem volt aggódás, Ágiék részéről pláne nem, csak végtelen türelem és gondoskodás. Életem csodái. Azóta is ebből töltekezem.
Tovább
474. nap: Kis cakkos fülű (Tomi)
Különös, nem? Nincs rózsaszín babatervezés, megfoganás és várandósság. Csak döntés, hogy nekem kell, és munka és rosszullét, és nagy konfliktusok, sok érzelmi nélkülözés, és a végén egy ilyen csoda. Élet és halál szentsége, misztériuma...
Tovább
473. nap: HÉV-vel szülni, születni
Annyit gondolok Rád, szinte minden nap, és tudom, hogy ezzel nagyon sokan mások is így vannak, olyan ez, mint egy érzésekből, gondolatokból, sóhajokból és örömkönnyekből csomózott hatalmas háló vagy egy derengő, puha fal, egy édesanyja méhének fényes fala.
Tovább
472. nap: Apaszemmel
Első két gyermekem kórházban, második két gyermekem otthon született. Csak saját tapasztalataimról ejtek pár szót.
Tovább
471. nap: Nem volt megtorpanás (Bálint)
Eredetileg 15-ére vártuk Bálintot, így már hónap elejétől készenlétben voltunk. Ehhez képest csak múltak a napok, és egyre csak vártam. A hasam óriási volt, és nagy meleg is volt. Már nem akartam semmi mást, csak szülni. 28-án esdekelve néztem fel a teliholdra, hátha végre megtörténik. Majd lefeküdtem.
Tovább
470. nap: Az ijedtség adta meg az utolsó löketet (Cili)
Novemberben volt 14 éve, hogy a várt időpont előtt kb. tíz nappal egy reggel, amikor felkeltem, elfolyt a magzatvizem. Nem sokkal később a fájások is elkezdődtek, majd egyre hevesebbé váltak. Mire Ági megérkezett, már négykézláb helyzetben talált, és ezt a pozitúrát nagyjából végig meg is őriztem.
Tovább
469. nap: A szív közepén ülünk
Már nagyon vártuk. Minden nappal jobban és jobban. Még ma sem akart előbújni. Éjszaka sem akart. Talán nyugodtabban, türelmesebben kellene őt várnunk. Igen! Sikerült uralkodni magamon. Eljött a mi éjszakánk. Kétórás alvás után enyhe összehúzódások. Ez az, vagy nem az?
Tovább
468. nap: És csak nevettem (Benjamin)
Pontosan éreztem, hol tartunk, miközben teljesen belemerültem a munkába, és nevettem. Annyira egyszerű és természetes volt minden. Megszületett a fejecske, megérintettem, és csak nevettem.
Tovább