466. nap: Tardos, az ötödik
A negyedik fiunk nehéz születése után már tudtam, hogy többet olyan szülésem sem lesz, ezért bátran belevágtam a következő várandósságba. Közel két év telt el, és én újra szülés előtt álltam. Hazudnék, ha azt írnám, hogy egy csepp félelem sem volt bennem. Igenis volt, sőt több is, bizonytalanság is volt, egy rokonom meg is kérdezte, hogy „akkor ezt az ötödiket kórházban szülöd?”. De tévedett, én nem az otthonszülés biztonságossága miatt aggódtam, mert tudtam, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon (tapasztalatból), hanem a magamban vetett hitem csökkent. Aztán a lelki életem ‒ sok-sok beszélgetés után ‒ helyrejött, és tudtam már, hogy semmi és senki sem akadályozhat meg benne, hogy újra átéljem azt, hogy úgy tökéletes a folyamat, ahogy van. Se hozzátenni, se elvenni belőle nem kell.
Tardos születése ismét más volt, mint előtte négy testvéréé, de máshogy volt más, mert hasonlítani Kende születéséhez is hasonlított, sőt némi fejezete Benkő születésénél is jelen volt. De ő lett az első (és egyben az utolsó) gyermekünk, akit nem Ági kísért el a napvilágra vagy a holdfényre. Az első gyermekünk, aki két másik bába, Juli ás Adria segítségével és szerető gondoskodásával körülvéve bukkant elő hajnali egy óra után.
A szülés menete, mint már írtam, nagyobb eltérések nélkül alakult. Reggel anyukám úgy döntött, az én 
felkérésemre, hogy hallótávolságon kívülre, vagyis magához (Budapestre) viszi az összes csimotát. Köszönet érte! Már akkor éreztem, hogy Tardos mintha készülődne, finoman megvacsoráztunk kettesben Zolival, még a kertben megnéztük a naplementét, beszélgettünk a szomszéd családdal, én pedig mondtam, hogy lehet, reggel már kezünkben tarthatjuk az ötödik fiunkat.
Aztán este 11 óra körül elkezdett szivárogni a magzatvíz, szépen lassan indultak be a dolgok. Kicsit azért izgultam, mert tudtam, Ági nincsen. Zoli biztatott, hogy azért csak hívjuk fel Ági szülésszámát, hátha valaki felveszi. És igen, felvették, és igen, indultak is rögvest, nehogy a baba korábban jöjjön, mint ahogyan ők ideérnek. Ismertük már őket, szeretjük is őket, szóval nagy volt a boldogság, hogy mégsem kettesben leszünk!
Aztán beültem a kádba, a forró víz jótékony hatását élvezve énekelgettem meg dünnyögtem magamban, Zoli tett-vett a nappaliban, készítette elő az olajakat, a homeopátiás szereket, és felhívta Andit, a barátnőmet, hogyha nem akar lemaradni, akkor jöjjön. Ők aztán a párjával együtt Tardos keresztszülei lettek.
Egyszer csak fél egy körül kikászálódtam a vízből, és elkezdtem táncolni, énekelni Zoliba kapaszkodva. Az asszonytársak figyeltek és borogattak, figyeltek és itattak, figyeltek és kezet nyújtottak, ha kellett. Nem beszéltek vajúdás alatt, vagyis nem sokat, de itt mindenki gondolatolvasó, mert mindig tudják, hogy mi az, amire ilyenkor az ember lánya vágyik.
Ági felhívott minket külföldről, mobilon, hogy hol tartunk, hogy vagyok! Nagyon jólesett!
Aztán hajnali 1 óra 32 perckor, állva, két nyomás után megszületett Tardos, tökéletes, gyönyörű, egészséges kisfiúcska.
A lepényi szakasz elég sokat váratott magára, de aztán sikeresen az is megszületett, ez egy kis izgalommal járt, de nem nekem, hanem a segítőknek!
Hát ilyen egyszerű és szép szülést kívánok mindenkinek!
M. K. O.
Zádor >
Benkő >
Csobán >
Kende >
Mikán >
Véletlenül kiválasztott mesék.
- 817. nap: Ismeretlen (Első szülésem ‒ Flóra)
- 1731. nap: Összetartozás (Míra születése az apukája szemével)
- 793. nap: Nem én táncolok (Cserne)
- 1458. nap: Megrohamszületett (Boldizsár)
- 1665. nap: Meg szeretném élni, nem túlélni (Levi születése)
