397. nap: Az én szabadságharcom (Zorka születése)
Zorka lassan hat és fél éve született. Most, hogy írok róla, rögtön jönnek az érzések, hangulatok, amiket nagyon nehéz szavakba önteni. Első baba, tervezetten otthon. Én, a mindig szófogadó kislány, valami rosszat készülök tenni, szófogadatlan, makacs vagyok. De kitartok, mert érzem, hogy így kell lennie.
Tovább
396. nap: Már világosodik (Villő születése)
Belefeküdtem a meleg vízbe ‒ micsoda jó érzés volt! Mintha elvitte volna a fájdalmamat. A férjem ott ült mellettem, folyamatosan itatott. Még életemben nem ittam ennyit ilyen jóízűen. Folyt rólam a víz, egy hideg kendő jólesett a homlokomon. Azt gondoltam, most már ideje felhívnom Ágit, már éjfél elmúlt. Elindult hozzánk, és minden órában fel kellett hívnom, hogy hallja a hangom.
Tovább
395. nap: Három királyfiak – András
Hosszúra mért készenlétben. Ismeretlen reményében. Körbefonott figyelésben. Védelmező anyaméhben. Megfordított másvilágban. Kifordított álmodásban. Hogy ő bennem értem legyen. Adjon, hozzon, megteremtsen.
Tovább
394. nap: Három királyfiak – Máté
Mindjárt szülök! – Á, dehogy! Mindjárt hívom! – Á, még nem kell! Ez már az! – Hogy lehetne?! Otthon! – De titokban!
Tovább
392. nap: Levél a kisfiamhoz
Nagyon szép pillanatok, megható és nagyon mély élményem ez a szülés, a háborítatlan születés, mégis teljesen magától értetődő. Olyan harmóniát éltünk meg, olyan csodálatos volt, hogy nem is tudok rá ‒ most sem ‒ megfelelő szavakat találni.
Tovább