igaz történetek szülésről, születésről

421. nap: Semmit a rend kedvéért (Janka születése)

Megjelent: 2011. nov. 30.

Fájások. Folyik a nyák. Odaég a torta, a gyerekek kibírhatatlanok. Bőgök. Szuper szülinapi ajándék. Csütörtökön Márton napi móka az oviban, a még járna Marcinak. Akkor majd biztos az a nap lesz, amikor azt olvasom, hogy sokan megindíttatják a szülésüket. Barmok. Szegény gyerekek. Már csak azért sem, ezt már én sem akarom.

Tovább

420. nap: Minden máshogyan volt (Vince születése)

Megjelent: 2011. nov. 29.

Ez a várandósság utazássá lett: teltek a hónapok, és én elindultam visszafelé az életemben. Tini lettem, kisgyerek, végül az anyjából élő magzat. A „tünetek” is így fordultak a konkréttól a tárgy nélküli érzések világába. Érzelmileg teljesen felborultam, fokozatosan „elvesztettem” mindent, amiről azt gondoltam, hogy lányként, feleségként, anyaként sikerült elérnem, amiben azt hittem, hogy sikerült jobbá lennem.

Tovább

419. nap: Kértem még fél órát (Marci születése)

Megjelent: 2011. nov. 28.

Sokat tanultam ebből a szülésből. Az egyik, hogy a félelmek, amiket bátran és bizakodón elfogadunk, nem kötnek bennünket. A másik, hogy a szülés megmutatja, kik vagyunk. Nekem akkor meg kellett értenem, hogy nem elég engedni, hogy a dolgok történjenek, az akarattal is mögé kell állnom. Magam kell odaadnom magam. Ez nem ment a szülésen kívül sem.

Tovább

418. nap: Két év távlatából

Megjelent: 2011. nov. 27.

Meddig mennek a helyes mederben a dolgaink, és mikor érdemes közbeavatkozni? Ez örök éberséget és tisztánlátást kíván. És amikor eljön a változtatás ideje, hogyan tegyük? Szülés közben ezt is megmutattad. Eljött a helyzetváltoztatás ideje, holott nekem nagyon jólesett ott ülni. Csendes kérdés, alig érezhető javaslat, gondosan előkészített érkezési oldal.

Tovább

417. nap: A szülés (Lágyan szól a kis harang)

Megjelent: 2011. nov. 26.

Megdörzsölgettétek, kapott bogyót, meg Bach-illatot, hogy magához térjen, de lényegében minden rendben volt. Sokáig, sokáig voltunk még összekötve a köldökzsinórral, és csak addig fájt nagyon a sok összehúzódás, míg el nem váltunk. Aztán meg is szűnt. Boldog alvás következett…

Tovább

416. nap: A trauma újrajátszása avagy a gyógyulás útja

Megjelent: 2011. nov. 25.

Végre jó helyen vagyok, itthon vagyok! Ha Ágira ránézek, tudom, nem lesz semmi baj. Végre biztonságban vagyok, minden úgy lesz jó, ahogy lesz. Milyen jó, hogy nem kell a kórházba menni. Végre koncentrálhatok a szüléstől való félelmemre…

Tovább

415. nap: A trauma

Megjelent: 2011. nov. 24.

Szépséges, csodálatos, gyönyörű, meleg, csúszós és hangos, és már el is viszik… Miért? Kérem, kérem, kérem… Nem adják, csak később, szoptatás nem sikerül, újszülöttosztály, furcsa nővérek, négy nap sírás felváltva, hol ő, hol én, végre itthon, hat hónap depresszió, tápszer. Nagyon fáj, nagyon fáj… Minden nagyon fáj…

Tovább

414. nap: Bástyák voltatok, anyáim voltatok (Blanka)

Megjelent: 2011. nov. 23.

Éjszaka kettő körül érkeztetek. Talán túl korán, de mindannyiunknak (ikernővérem és középső nővérem előttetek érkezett) megnyugtató volt, hogy ott vagytok. A sors ajándékának tekintettem, hogy ti ketten jöttetek. Bástyák voltatok, amin belül én az lehettem, aki.

Tovább