igaz történetek szülésről, születésről

1728. nap: Édes kis Dávid!

Megjelent: 2015. jún. 29.

Amikor ezt a leveled olvasod, már nyilván nagyfiú leszel. Nekem mégis már most, születésed hónapjának vége felé fontos leírnom Számodra, hogy mit is érzek, hogyan éltem meg ezt a felejthetetlen eseményt Veletek.

Jól emlékszem arra a vadóc, szeretetéhes gyermeklányra, akinek a pocakjában egy szép nyári napon elindultál e világ felé. Hazudnék, ha azt mondanám, felhőtlen örömmel töltött el érkezésed híre. Féltettem nagyon a mamádat, és nem nagyon értettem, hogy mit kezd majd egy kisbabával ő, aki még maga is kislány. De erőt adott és biztonsággal töltött el, hogy ő már akkor is nagyon ragaszkodott Hozzád és szeretettel gondolt Rád és elkövetkezendő közös életetekre.

Aztán elmúlt az ősz és a tél is, és még mindig felfoghatatlannak éreztem, hogy nemsokára újra kisgyermek érkezik a családba. Tudod, egy rövid ideig a mamája lehettem egy csodálatos lelkű kislánynak, akinek a távozása óta két kézzel és foggal-körömmel ragaszkodom mindenhez, amit csak egy kicsit is a magaménak érzek.

A mamád a szárnyaim alatt nőtt fel. Amellett, hogy a testvérem, talán egy kicsit a kislányom is volt mindig. Nem tudtam, nem tudhattam előre, mennyire szakad majd el tőlem, ha már Te leszel a mindene. Ugyanakkor boldog voltam, hogy megérezheti azt a mélységét a szeretetnek, ahogy csak Te szeretheted őt.

Nagyon hasonlóan és mégis egész másképp vártam a születésedet, mint a saját gyermekeimét. Nagyon-nagyon izgultam, bár ezt talán saját magam előtt is titkoltam eleinte.

Dávid 1Egy március végi vasárnapon már jelzett a mamád szervezete, hogy készen áll a szülésre, de Te még nem érezted magad készen az indulásra.

Aztán majd’ két héttel később egy hajnalon elfolyt a magzatvíz egy része, és útra keltél. A mamádban kivirágzott a kilenc hónapja bimbózó szeretet. Sokáig voltunk így hármasban a mamád, Te meg én. Jólesett, hogy ahogyan mindig, a kontrakciók alatt is szüksége volt rám és arra a támogatásra, amit adni tudok. Gyönyörű szép volt, ahogyan vajúdott, kislányosan ártatlan és mégis igazi nő.

Szépen megjött a napfény is kintről, hiszen az volt az álma, hogy nappal szülessél. Tökéletes összhangot éreztem a virágba borult meggyfákkal az utcán. Csodálatos volt, ahogyan pontosan tudta mindvégig, hogy mit szeretne. Gyönyörűen élte meg az erős és sűrű kontrakciók minden hullámát. Nem félt belegázolni születésed tengerébe és úszni hosszan előre.

Szeretném, ha tudnád, hogy számomra életre szóló megtiszteltetés volt Veletek lenni ott, akkor. Büszke voltam és vagyok a mamádra, a bátorságáért és alázatáért. Tudod, közben sokszor eszembe jutott a saját első szülésem, és arra gondoltam, hogy bárcsak magamban is éreztem volna a szülésemkor azt az elfogadást, ami őbelőle ösztönösen áradt.

Tudod, egy párszor mondogatta nekem a mamád, amikor még a pocakjában voltál és a születésedről beszélgettünk, hogy attól fél, hogy nem éli majd túl. Én pedig meséltem neki arról, hogy ez az érzés, illetve félelem valamilyen formában mindenkit megérint a várandóssága alatt, és hogy szerintem jól sejti ő ezt, hiszen biztos, hogy nem éli túl. Legalább is az a gondtalan kislány, aki eddig volt, biztos nem. Mint ahogyan abban a gyönyörű filmben is van, hogy ugyanazon emberként már soha nem térhetsz vissza. És, hogy természetes, ősi és mégis fájdalmas megtapasztalás ez. Útjára engedni magunkból valamit, hogy helyet készíthessünk egy új jövevénynek, egy új életnek.

Dávid 16Bevallom, attól is féltem korábban, hogy ennek a súlyát nem bírja majd el a mamád. És attól is féltem, hogy erre majd a szülés közben fog rádöbbenni, mint ahogyan annyiszor láttam ezt már másoknál. És hogy vezetni kell majd őt az úton, nem kísérni.

Már ott, akkor is, és azóta is furdal a lelkiismeret ezekért a gondolataimért. Megszégyenülve, lesütött szemmel álltam/ültem a kontrakciók és az ősi, elementáris erők kereszttüzében, miközben a gondolataimba vésődött örökre, hogy félelmeim ide, előítéleteim oda, az ősi törvények működnek és kész.

Csak a hab volt a tortán az a gyönyörű hang, ahogy énekelt a kontrakciók alatt, és amit szerintem soha máskor előcsalogatni nem lehetne. Ez a dal a születendő gyermekhez is szól és a születendő gyermekről is szól, és sok-sok vajúdó lelkéből szinte ugyanúgy kel életre, kortól és helytől függetlenül. Ahogy a kicsi fejed egyre inkább egyengette maga előtt az utat, a mamádat közrefogva már mindannyian finom táncba, ringatózásba kezdtünk Veletek együtt.

A víz, ami közben Tőled érkezett, azt jelezte, hogy nincs elég tartalékod kivárni a befejezést. A mamád mindvégig állította, hogy szerinte jól vagy és minden rendben halad, én izgultam értetek, Áginak pedig azt súgta a hetedik érzéke, hogy másfajta segítségre is szükséged van, mint amit mi hárman nyújtani tudunk. Csalódott voltam és féltem.

És megint csak a mamádból meríthettem biztonságot, pedig ez alighanem fordítva kellett volna, hogy történjen. Hiszen ez lett volna a legfőbb feladatom, a támasznyújtás. Szerettem volna, ha megtapasztalhatja, milyen érzés a sok-sok végeláthatatlan, kimerítő és mégis erőt adó hullám után egyszer csak édes-fáradtan végre kikötni a parton, ahová úgy vágyott, és csak ülni boldogan Veled a kezében és érezni azt a semmihez nem fogható és senkinek el nem mesélhető érzést, hogy igen, ezt én csináltam Veled együtt, és hogy ezért érdemes élni és ezekért a pillanatokért bármikor újra útra kelni.

Ez ilyenformán nem jöhetett létre, kimentették őt csónakkal a szülés tengeréből a Te életed és egészséged érdekében, és ennél aligha létezik fontosabb dolog a világon egy szülőanya számára. Odafigyelni és megérteni, hogy mire van a gyermekünknek szüksége, nem mindig könnyű feladat. Különösen akkor nem, ha mi máshogy szeretnénk, máshogy képzeltük az ő útját. Végtelen tiszteletet ébreszt bennem, ha valaki ezt felismeri és elfogadja.

Dávid az anyukájávalKöszönöm, hogy Veletek lehettem/lehetek az úton. Örökre hálás vagyok Istennek ezért, hogy őt adta nekem, hogy ő legyen az én TESTem és VÉRem és én az övé.

Dávid, Neked pedig köszönöm, hogy még közelebb hoztál minket egymáshoz. Földi életedhez kívánok egészséget, szerencsét, és szeretném, ha Te is megtudnád, hogy milyen csodálatos dolog is az, ha az embernek TESTVÉRE van!

Szeretettel:

Edi

B. E.

(Részlet az Inda című könyvből.)

Saját szülés: Ádi > > >
Saját szülés: Nóri > > >
Saját szülés: Zora > > >
Saját szülés: Gadi > > >

 

Véletlenül kiválasztott mesék.